Falakról és leomlásukról beszélnek, bezárkózásról és nyitásról, útra kelésről. Egy nagy utazásról, amelyre minden kockázatával és élményhalmazával vállalkoztak. Egy nagy felismerésről, amely a perifériákra küldte, küldi őket. Nagy találkozásokról, amelyekből filmek születtek. Hivatásukról, a filmkészítésről, és arról, hogy Istent ott keressék, ahol mások nemigen.
A shoeshine.hu roppant rokonszenves vállalkozás, de olyan, amelynek már a létezése is többféle kérdést vet fel. Az első rögtön maga a születése, mivel alulról szerveződött. Mint Bazsik Ádám nyilatkozta valahol: garázsprojekt volt, és nem valamilyen rendelkezés, felsőbb döntés nyomán jött létre. Ami lett, saját jogán és erejéből lett, mégis olyasmi, amire egyházi körökben büszkén hivatkoznak. Egy nagy felismerésből született, ami a korszerű katolicitásra és a világhoz való viszonyra vonatkozott. Új filmjüket, A Javítót szeptember 26-án mutatják be.
– Kérem, mondják el, mi segített a megmaradásban: milyen út vezetett az első lépésektől máig, amikor a shoeshine.hu már komoly tényező, márkanév. Milyen akadályokat kellett venniük, melyek voltak a fejlődés mérföldkövei, és mikortól kezdték érezni, hogy már „áttörtek”?
Bazsik Ádám: A shoeshine.hu megalapításához és formálódásához erősen hozzájárult az a tapasztalat, hogy túl zárt világnak éreztük a katolikust, az egyházit és úgy általában a keresztény közeget. Fontosnak tartottuk, hogy valamiképpen új formában adjuk át azt a közösségi és istenélményt, amit a saját keresztény közegünkben ajándékba kaptunk. Emellett az a tapasztalat dolgozott bennünk, hogy mi, keresztények hajlamosak vagyunk szinte automatikusan kirekeszteni a köreinkből mindazokat, akik nem tartoznak a szubkultúránkhoz, hiába értékes emberek. Ha a hátterük, a neveltetésük nem volt keresztény, ha soha senki sem adta át nekik az Istenre mint szerető apára vonatkozó képet, akkor esélyük sincs megismerni, mert tőlünk sokszor semmilyen segítséget nem kapnak ehhez. Gyakran ugyanis csak szabályokat, dogmákat, elveket próbálunk átadni a hozzánk közeledőknek igazi krisztusi befogadás helyett. És éppen itt láttuk meg a feladatunkat: hogy az internet adta lehetőségek révén megpróbáljuk közvetíteni számukra a befogadás példáit, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy nekünk megadatott a hit és a hívő közösséghez tartozás.
Huszár Domonkos: Azon a felfogáson is változtatni akartunk, amely idős nénik rózsafüzérimájával azonosít, bigottnak és unalmasnak tart mindent, ami egyházi, keresztény, hittel kapcsolatos. Miért ne lehetne vagány, vonzó, trendi? Segíthetnénk azoknak, akik nem értik a hitünk nyelvét, szimbolikáját, gondoltuk. 2006-ban, a gödöllői plébánián kezdődött. Akkor még nem volt magyar Instagram, és a Facebook jelenlétét, befolyását sem lehetett a maihoz mérni. Eszközeink szinte egyáltalán nem voltak; a laptoptól a kameráig és a mikrofonig mindent úgy dobtunk össze, önállóan szereztünk be. Elkezdtünk filmezgetni, de kezdetben egyáltalán nem vettük komolyan magunkat, hanem úgymond hülyéskedtünk, a humorra helyeztük a hangsúlyt; azzal együtt, hogy spirituális témákat dolgoztunk fel. Már pár hónap alatt kiderült, mekkora igény van arra, amit csinálunk: a nyitásra, a világba való kilépésre. Annak a szemléletnek a terjesztésére, hogy Isten bárkiben ott lehet, akkor is, ha az illető káromkodik vagy iszik, vagy úgy általában másképpen éli az életét, mint mi. Rájöttünk, hogy a kereszténységünknek mondanánk ellent, ha az ilyen emberekhez ezzel fordulnánk: „Mivel koszos a lábad, a mi templomunkba aztán be ne tedd!” Az, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is kiléptünk a saját katolikus világunkból, és útra keltünk, mindkettőnk számára óriási gazdagodást jelentett, amit meghatározónak tartok a lelki növekedésünk, a felnőtt énünk alakulása szempontjából.
Ádám: Isten páratlanul gazdag valóságot alkotott, mint ahogyan ő maga is végtelenül kreatív. Számomra filmesként ennek egyre fokozódó felismerésével telt az elmúlt másfél évtized.
Miben más egy keresztény buli, mint egy hagyományos? Miért jött létre a Heaven's Garden-bulisorozat? Fiatalok, akik Isten-élményeket akartak átadni, főleg az online térben. Major Pétert és Bazsik Ádámot, a shoeshine.hu portál alapítóit arról is kérdeztük, miért kell manapság keresztény buli.
Mit lehet tudni a shoeshine.hu-ról? Hogyan és miért indult ez a weboldal, ahol kisfilmektől kezdve bulikon át minden a kereszténységről szól?
Major Péter (MP): Egy ismerősömnek úgy fogalmaztam meg röviden, hogy a shoeshine.hu olyan önkéntesek közössége, akik azért vannak, hogy az emberek ne gondoljanak hülyeséget Istenről. Ellenkezőleg, hogy egy kreatív és progresszív Istent mutassunk be az embereknek, aki nem csak a templomokban van.
Bazsik Ádám (BÁ): 2006-ban jött létre az oldal mögött álló közösség, akkor még teljesen más célokkal, identitással. Huszár Domonkos, Petróczki András, Gazdag Balázs barátaimmal együtt Gödöllőn tagjai voltunk a helyi plébánia ifiközösségének a gimnázium elvégzése után, 2004-ben. Korábban a keresztény lét nem nagyon jelentett számomra komoly elköteleződést. Ott (Gödöllőn – a szerk.) nagyon jó lelkipásztorok vettek körül minket, akik tényleg szerették volna, hogy közösségi alapon, természetesen történjen meg a hit átadása, ne közhelyesen és frontálisan. Hirtelen azt vettem észre, hogy életem egyik legintenzívebb, legmeghatározóbb időszaka indult el. Ebben a közösségben egy élhető krisztusi valóságot mutattak meg, tártak elénk, és ezt mi úgy gondoltuk, hogy fontos lenne továbbadni: milyen jó lenne, ha azokat a közösségi élményeket, azokat az Isten-élményeket, amely ezekben az években számomra meghatározók voltak, át tudnám adni másoknak az online térben, abban a közegben, ahová egyébként nem biztos, hogy eljut. Arra gondoltam, hogy mindezt tegyük olyan formában, ahogy eddig ezt még itthon senki sem csinálta. Mivel érdekelt az információtechnológia, és mivel technikai ember voltam mindig is, ezért arra gondoltam, hogy miért ne tehetnénk fel megannyi élményünket új és fogyasztható formában a netre. Megindult, és kibontakoztunk: ahogy átléptük a saját határainkat, abból a fajta vágyból, hogy ha tényleg létezik egy végtelen kreatív teremtő Isten, aki sokkal szabadabb, mint mi, emberi létbe csomagolt kis valóságok, akkor rendkívül izgalmas dolog lenne ezt megismerni, ebből még többet tudni. Átléptük a saját határainkat, és mi is mentünk közösségről közösségre, jártuk az országot, jártuk a világot. És azokat a találkozásokat, amelyekben részünk lehetett, melyeket átértünk a keresztény ifjúsági közösségek, kulturális csoport gyűjtőhalmazából, azokból rövidfilmeket, cikkeket csináltunk. Tulajdonképpen néhány év alatt létrehoztunk 800-1000 online riportfilmet, amolyan kis kreatív, szórakoztató anyagokat, amivel anno még az Indexen nyomult TGB… Csak mi más témákat vettünk elő.
Major Péter (MP): Az ősidőkben.
BÁ: Így indult és ment előre a történet, egészen odáig, hogy egy önkéntes szerkesztőség formálódott, és akkor lett egy fajta vlog, blog, majd később bulik, tehát offline térben is szerveződő rendezvényeink lettek. Az ország különböző keresztény ifjúsági közösségeivel utóbbiak révén nagyon jó kapcsolatokat építhettünk ki, nagyon sok embert megismertünk, és nagyon sok mindennel találkoztunk, mely élményeket talán egy teljesen újfajta megközelítésben tudtuk átadni anno humoros formában. Ma már ezek az anyagok megmosolyogtatók. Az utóbbi négy-öt évben átfordult ez a tartalomgenerálási forma, és a hangsúly a rövid riportokról a mélyebb, hosszabb témákat feldolgozó filmek felé tolódott. Így jutottunk el 2016-ban Manilába, egy magyar származású szerzetesnővér révén, aki közösségével szegény sorsú fiatalokat karol fel. Szerencsére nemcsak mi élhettük át azokat az élményeket: közösségi finanszírozás segítségével sikerült létrehozni egy dokumentumfilmet a manilai útról történetéből, a misszióról. Ez a film 2017-ben végig járta az országot, és egy egészen megrendítő történet bemutatásával talán sok kényelmes európai szemét nyitotta fel. Sok pozitív visszacsatolás kaptunk erről a filmről, mély és megrendítő alkotás lett. És ilyen és ehhez hasonló projektek mezsgyéjén haladva most például egy fiatalkorúak börtönében forgattunk egy szituatív-obszervatív dokumentumfilmet: egy református lelkész bűnelkövető lányok között végzett szeretetszolgálata számunkra is nagyon izgalmas dokumentumfilm megszületését eredményezte, ennek a bemutatója tavasszal lehet. Egy évig követtük a lelkész és a lányok munkáját kapcsolatát, izgalmas és egyben nagyon életszerű film születik most ebből a történetből. Azért kezdtünk el nyitni pár éve akár cigány téma, akár a melegkérdés – volt egy ilyen riportfilmünk is korábban – akár az állami gondozottak felé, mert a keresztények többsége nem kifejezetten keresné itt az Istent. Mi igen.
A Biblia szerint Isten mindenhol és mindenben ott van.
BÁ: Teljesen igazad van, egy korábbi filmbemutatónk végén az egyik kerekasztal beszélgetésben hangzott el az, hogy ha igazán elhisszük, ha igazán komolyan vesszük az evangéliumot, hogy Krisztus mindannyiunkban jelen van, és hogy Isten valahol mindannyiukban ott él, akkor biztosan megtalálható egy olyan emberben is, akiről sosem gondolnánk, hogy ott van benne. Ez a legizgalmasabb ezekben a témákban, találkozásokban. Annyira építők ezek a személyes találkozások számunkra is, hogy hihetetlen. Hiszen mi magunk is személyes kapcsolatba lépünk a sztorijainkkal, a projektjeink karakterivel, áteresztjük őket magunkon, és így születik meg végül a tartalom. Ez elképesztően gazdagító, elképesztően jó ezt meg- és átélni.
Bulit rendezett – immáron sokadjára – a shoeshine.hu és a 777, amire meghívták a Mandinert is. Zene, emberek, jókedv, mínusz agresszió: tényleg, így is lehet bulizni szombat este? Tudósításunk.
Szombat este a bulié, országszerte tízezrek kelnek hosszabb-rövidebb utakra, hogy a megfelelő zenére a megfelelő társaságban feledjék egy kicsit a hétköznapok néha nyomasztó valóságát. Ebből a szempontból nem volt különleges az a buli, ahová meghívást kapott a Mandiner is. Abból a szempontból azonban igen, hogy ez egy keresztény parti volt: egy olyan buli, ahol mindenki ember tudott maradni, önmagával és mással szemben is.
Hideg szél fújt a Duna partján, a budai rakparton, amikor is egyre több ember jelent meg a TRIP állóhajó előtt: ha más nem is, ez mindenképpen azt jelentette, hogy jó helyen járok, mégpedig a shoeshine.hu és a 777 keresztény blog közös buliján. A viszonylag udvarias biztonságiakon túljutva beléptem a hajóba, ahol kellemes atmoszféra fogadott, egy szórakozóhelyhez mérten természetesen. Egy italpult, egy (még) üres tánctér, egy viszonylag teli beszélgető tér, és természetesen a Mandiner standja fogadott érkezésemkor. A beszélgetőtér nem sokat változott, hiszen szinte egész éjszaka tele volt, azonban szerencsére a tánctér is tele lett órákkal később, éppen úgy, ahogy Bazsik Ádám és Major Péter, a shoeshine mögött álló két szervező ezt nekem megígérte (velük készült interjúnkat később olvashatják.) Megígérték az is, hogy egyébként itt az emberek viselkedni szoktak – ahogy fogalmaztak, „megmaradnak embernek” – ez az ígéretük is teljesült, de erről majd később. Addig arról legyen szó, hogy óráról-órára nőtt a tömeg, ennek ellenére minden kulturáltan zajlott – a beengedéstől kezdve egészen az italpultig a sok helyen megszokott idegeskedésnek, feszültségnek, nyomulásnak nyoma sem volt. Mindenki türelemmel várt a sorára, nem hangoskodtak (annyira), nem zavarták egymást jelenlétükkel az emberek.
A nagyváradi Szent László Líceum Szó-szék című iskolaújságjának újraalakult szerkesztő csapata 2019. november 22-24. között ifjúsági médiaképzésen vett részt a magyarországi Domaszék-Zöldfás lelkigyakorlatos házban. A képzést a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodája szervezte az Új Széchenyi Terv keretében nyertes, Európai Szociális Alapból finanszírozott, határon átnyúló pályázati program részeként. A szegedi Kateketikai Iroda partnere, a Nagyváradi Római Katolikus püspökség a kis csapat útjának anyagi támogatásával járult hozzá a tanulmányi úthoz.
A hét, média és újságírás nagyváradi diákból és a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből verbuvált magyarországi csapat a hivatásos magyar újságírás és keresztény média példa értékű képviselőinek megközelítésében találkozhatott a modern sajtó világával.
A programot a Duna TV-ből és a Kossuth Rádióból ismert Süveges Gergő interjúkészítésről tartott workshop-ja nyitotta meg pénteken este, amelynek keretében a fiatalok az interjúvolás kulisszaktitkairól, lélektanáról és az interjúk fajtáiról szerzett ismeretekkel gazdagodhattak. Az esti műhely során kiderült, hogy az interjú harc, amelyet az a fél nyer meg, aki a közönség számára szimpatikus tud maradni és képes megőrizni nyugalmát a kellemetlen pillanatokban is. Az emberi tényező elsődleges szerepén túl kérdezés művészetről és a riporter céltudatosságának fontosságáról is szó esett.
A képzés második és harmadik napjának házigazdája a budapesti TVShoeShine csapata volt. A fiatal csapat a 2000-es években indult Gödöllőről azzal a vággyal, hogy keresztény közösségi élményüket és értékrendjüket a mai ember számára érthető nyelven adják át, és – a team egyik tagját, Bazsik Ádámot idézve – a média eszközeivel mutassák meg „a jó Isten kreativitását” a világnak. A szerény eszköztárral és nagy álmokkal startoló médiaműhely ma már komoly múltat és tapasztalatot tudhat maga mögött. Több példa értékű dokumentumfilmet, nagy nézettségű egyenes adásokat, és egy sokszínű, színvonalas, a magyar katolicizmus valóságát átfogó alternatív honlapot is jegyeznek. Ezek rövid bemutatása kedvcsinálóként elég is volt ahhoz, hogy a résztvevő fiatalok fejest ugorjanak a hétvégébe.
A ShoeShine az írott sajtó, az írás konyhatitkainak boncolgatásával kezdett, ami könnyed természetességgel vitte tovább és bővítette Süveges Gergő előző napi műhelyét. Az érdekes feladatok, a szépre kerekedett spontán interjúk és a fiatalos, humoros pillanatok tovább erősítették a pozitív légkört, fokozták a tudás és a tapasztalatok megosztásának vágyát.
A ShoeShine azzal emelte tovább a tétet, hogy a fiatalok megismerkedhettek technikai eszköztárukkal is. A kamerák, drónok, timelapse videófelvevők, keverőpultok világa már csak azért is érdekes volt, mert kiderült: manapság csupa két táskányi felszerelés is elég ahhoz, hogy komoly dokumentumfilm anyagát lehessen fölvenni, például... Manilában. A váltott csoportokban folyó műhelymunka a szomszéd teremben a képszerkesztés, kompozíció és képkorrekció fogásainak bemutatásával folytatódott. Az interaktív műhely során kiderült, hogy fiataljaink nemcsak érzékkel, de sokan közülük kezdőtőkének is tekinthető tudással rendelkeznek a fényképezés és filmezés területén.
"Hogyan lakhat együtt két, látszólag nagyon különböző világlátású ember harmóniában? Hogyan vihet közelebb Jézushoz egy nem hívőt az, ha az apát úrral – miközben az ólban tyúkot kergetnek – meg lehet beszélni az élet nagy kérdéseit? A „Szerzetesnek álltam” című dokumentumfilmből választ kaphatunk.
„Egy adott nyelven keresztül lehet kapcsolatba lépni az Istennel. Nekünk nem az a feladatunk, hogy leegyszerűsítsük ezt a nyelvet, hanem hogy segítsünk megtanulni, hogyan kell felfedezni szépségét, teljességét” – mesélt a lelkipásztorkodás filmben látható, nem mindennapi formájáról Boldvai Bertalan, csornai premontrei perjel.
Egyedülálló dokumentumfilmet mutatott be április 13-án este a keresztény témájú rövidfilmeket készítő Shoeshine.hu csapata a budapesti Premier Kultcaféban. A történet két, a Katolikus Egyháztól távol álló fiatalról szól, akik öt napra „szerzetesnek állnak”.
Él Budapesten két fiatal, a középiskolás korú Tamara, aranyos, kedves lány, és a néhány évvel idősebb Zsolti, nagy Újpest-drukker, ami a szívén, az a száján típus. Bár Isten létét nem utasítják el teljesen, nem hívők a szó hagyományos értelmében, templomba sem járnak.
Vajon hány százalék esély van arra, hogy ez a két fiatal beköltözik egy kolostorba? Csak matematikai, de a bennünk élő sztereotípiákat elutasító, hívő keresztények által működtetett Shoeshine.hu az „ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges” szellemében keresett fiatalokat legújabb filmjéhez. Tamara és Zsolt vállalkoztak arra, hogy öt napot eltöltenek egy kolostor zárt világában, a csornai premontreiek pedig nyitottak volt erre. Az alkotók napi tizennyolc órában filmezték a két fiatalt. Száznyolcvan órás nyersanyagból készült el végül 2018 októberében a Szerzetesnek álltam című dokumentumfilm, amelynek bemutatóját nagy érdeklődés mellett tartották a budapesti Premier Kultcaféban.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics