Van kedved egy kis irgalomhoz?

Katolikus körökben mozogva – például cserkész bulikon, vagy Agapé, vagy ShoeShine partyk alkalmával is – gyakran elhangzik az alábbi félmondat régen nem látott cimborák között: „Aztán Nagymarosra jössz?”

Jómagam reformárusként konfirmáltam, és cserkész sem voltam, így a Nagymaros-tapasztalat csak egészen későn jött az életembe: 27 évesen kísértem el egy 20 fős gyerekcsapatot a Duna parti nagyrétre játszani, beszélgetni, közösen falatozni és vihorászni, hogy a végén mindezért együtt adhassunk hálát igen illusztris társaságban, egy apostoli nunciussal.

Mit érdemes tudni a Nagymarosi ifjúsági találkozóról? A legnagyobb hagyománnyal rendelkező magyar keresztény ifjúsági dzsembori, ami idén ünnepli 40. (igen, jól látod, negyvenedik) évfordulóját. Tehát lehet mondani, hogy hagyománya aztán van rendesen. De miről is szól ez a hagyomány? Semmiképp sem leírt, vagy ereklyébe zárt hagyományt kell elképzelnünk, hogyha Nagymaros lényegét akarjuk megragadni. A nagymarosi találkozók lényege, hogy szervezői: az Isten üzenetét fordítják le a gyerekek számára. Talán könnyűnek tűnik mindez, pedig egyáltalán nem az!

A gyerekeknek átadni az evangéliumot, a szerető Istennek az örömhírét igencsak embert próbáló feladat: hiszen a gyerekeknek nagyon jó érzékük van megállapítani ki hiteles és ki nem. Aki valaha foglalkozott már gyerekekkel, pontosan tudja, hogy éles látásukkal és egyenességükkel az ember legkomolyabb kritikusai tudnak lenni. Ha valaki csak megjátszik egy kis kedvességet, ahelyett, hogy szívből odafordulna egy gyerekhez, biztosan számíthat a gyerek érdektelenségére, ha nagyon mézes-mázos, talán még egy csípős megjegyzést is kap.

Amikor elmentem Nagymarosra, az egész hitemet mérlegre kellett tennem magamban. Tudtam, hogy nem állhatok a gyerekek elé egy magamra erőltetett mosollyal és mondhatom nekik azt, hogy Jézus szereti őket, amikor abban sem vagyok biztos, hogy engem szeret-e. Nagymaros számomra felért egy lelkigyakorlattal. Rászorított arra, hogy teljesen megtisztítsam a hitemet és az Istenképemet mindentől, ami megszokás, mindentől, ami elválaszt a föltétel nélküli bizalomtól.

Így tudtam csak eléjük állni, így tudtam csak jó szívvel rájuk mosolyogni és az irgalmas atyáról beszélni nekik. Ráadásul az idei téma is nagyon vagány és nagyon érdekes: az irgalom. Te mit gondolsz az irgalomról? Nincs kedved egy irgalom témájú egynapos lelkigyakorlatra napsütéssel, szabad levegőn és csivitelő gyerekhaddal? Nincs kedved eljönni segítőnek Nagymarosra?

További részleteket itt találsz.

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Új város

Új város

Jezsuita bloggerek

Új ifjú