A Mi Atyánk imádságot bizonyára sokszor mondtuk már el életünkben, bizonyára sokszor nem csak elmondtuk, hanem el is imádkoztuk. De volt már olyan, hogy Isten félbeszakított közben? Erről szól a Ne szakíts félbe (Unterbrich mich nicht) - Párbeszéd Istennel c. írás.
- Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
- Igen?
- Ne szakíts félbe, imádkozom!
- De hát, most szólítottál meg!
- Én, megszólítottalak? Én imádkoztam. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”.
- Na, már megint!
- Mit már megint?
- Te megszólítasz engem, hogy párbeszédet kezdj velem? És miről lenne szó?
- Ó Istenem! Rád nem is számítottam.
- Tehát, nem is számítasz rám, amikor imádkozol?
- De… igen… de azzal nem számolok, hogy válaszolsz is nekem.
- Na jó… mit akartál mondani?
- Csak elkezdtem mondani az esti imámat, mint minden este.
- Akkor imádkozz tovább.
- „Szenteltessék meg a te neved”
- Komolyan gondolod?
- Mit gondoljak komolyan?
- Hogy tényleg meg akarod szentelni a nevemet.
- Megszentelni? Mit jelent ez? Honnan kellene tudnom? Ez csak az ima része.
- Ez azt jelenti, hogy számodra az én nevem értékes és egyedülálló, hogy tisztelni fogsz. – Mond tovább!
- „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”
- Tényleg azt akarod, hogy kiterjesszem az országomat?
- Természetesen, hogy a mi egyházunk terjedjen ki, hiszen a templomban szoktuk elmondani ezt az imát.
- Az én országom nem csak a ti egyházatok. Mindenhol, ahol teljesül az én akaratom, ott van az én országom.
- Ezt még sosem néztem ilyen szemszögből. Teljesen összezavarsz. Én csak csendben akartam imádkozni.
- Te mit teszel azért, hogy az én akaratom teljesüljön?
- Én a tevékeny keresztények közé tartozom. Imádkozom és adakozom is. Ott vagyok, hogy ha történik valami. Mindig ott vagyok, amikor van valami tennivaló.
- De én többet szeretnék tőled. Azt akarom, hogy a te életed az én szavaimmal legyen összhangban. Azt akarom, hogy mások általad szerezzenek tudomást arról, hogy ki is vagyok én és, hogy mi az én akaratom. Teljes valódban van rád szükségem.
- Ó, hát ez egy kicsit sok így egyszerre.
- Igen, azt is akarom, hogy a te életed rendbe jöjjön, hogy a szokásaid, amellyel másokat felidegesítesz, eltűnjenek. Azt is akarom, hogy megtanulj másokra odafigyelni.
- De miért kéred ezeket éppen tőlem? Olyan sok más alakoskodó ember van az egyházban. Beszéld rá őket!
- Te szólítottál meg engem és azért imádkoztál, hogy az én akaratom mindenhol teljesüljön.
- Ó, hát mibe keveredtem én ezzel az imával? Fogalmam sem volt arról, hogy ennek személyes következményei lesznek.
- Imádkozz csak tovább. Én meghallgatlak és szívesen válaszolok neked.
- „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”
- Fogd vissza magad. Nézd meg magad. Van rajtad egy kis felesleg, a hűtőd is tele van és pazarló életmódot folytatsz. Nincs ennél a kérdésnél lelkiismeret furdalásod?
- Miért kell neked mindig ennyire konkretizálni? Én nem tehetek arról, hogy Európában élek, ahol mindent meg lehet venni. Azt is tudom, hogy egy élelmiszergyűjtésnél még többet kellene adakoznom a szegényeknek.
- Értsd meg, a kenyér sokkal több ennél. Több mint táplálék és több mint a jóllakottság. Miért vagy ennyire közömbös az élet kenyere iránt? Gyere az asztalhoz, amit én terítettem meg, az én Fiam a kenyér, aki segíteni fog rajtad.
- Köszönöm ezt az ajánlatot. De tényleg minden rendben.
- Akkor imádkozz tovább!
- „és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
- És mi van Zsófival?
- Tudtam! Semmi sem marad rejtve előtted. Igen, összevesztünk és már évek óta nem beszélünk egymással. Ő kezdte akkoriban… nyilvánosan sértegetett! Vele végeztem!
- És mi van az imáddal? Ezek csak üres szavak? Engem nem tudsz átverni. Vagy szeretnél megbocsátást? – és te is tényleg meg akarsz bocsátani neki?
- Végül is igen. Sohasem gondoltam arra, hogy milyen nehéz lesz bevallani, hogy szükségem van rád. Egyedül nem tudom megcsinálni.
- Na, legalább őszinte vagy. Szeretnél tovább imádkozni?
- „és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”
- Semmit sem tennék szívesebben, mint ezt. De kerüld az olyan szituációkat, helyeket és embereket, akik visszahúznak a kísértésekbe. Bízz bennem.
- Ezt, hogy érted?
- Te ismered a gyenge oldaladat, a trükkjeidet és a kifogásaidat.
- Azt hiszem ez a mai volt a legnehezebb Mi Atyánk imám. Sosem gondoltam volna, hogy ennek ilyen sok köze van a mindennapi életemhez, ezért vagy éppen emiatt végig akarom imádkozni: „mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen”.
- Igen, így van. Közelebb kerültél hozzám és az én országomhoz. Szívesen ajándékozok neked erőt, és megengedem, hogy megismerd az én dicsőségemet. Már most örülök, hogy ha újra megszólítasz majd.
Fordította: Urbán Julianna
