Egy jó közösség hatalmas erő. Különösen, ha keresztényi értékek is állnak mögötte – akkor maga az Isteni áldás!
Egyetemi alapképzésem utolsó évére kerültem ide – kár hogy nem előbb - a Nagyvárad központjában található Primariei utca 9-es szám alatti Szent László Katolikus Kollégiumba. Ez a kollégium igazán családias, hiszen mindössze csak huszonheten alkotjuk. De a számok nem relevánsak, sőt. Talán ennek a kis létszámnak köszönhetően sikerült egészen megismerjük egymást.
A kollégium élén Pék Sándor atya, aki a sok program és esemény mozgatórugója – egyben a Szent László Római Katolikus Templom plébánosa - Bakos Gábor atya pedig a segítő jobb keze és nem utolsó sorban Barta Szabolcs lazarista szerzetes, aki tavaly novemberben – ideiglenesen - csatlakozott kis csapatunkhoz is. Na és Mazsola, a kollégium cicája, a kollégiumi udvar őrző-védője.
Mitől különleges ez a kollégium? Nehéz felsorolni, talán nem is lehet. A vizsgaidőszakig minden hétfőn este nyolc órától közös hittan, ami sosem ugyanolyan, sosem unalmas. Az „évnyitó” első ilyen alkalom például egymás nevének megtanulásával indult, utána már komolyabb témák kerültek elő, egy lerajzolt óra szimbolikájában az „életem óráját” próbáltuk beosztani, ki hogyan érzi, hol tart az életében és mi várhat még rá. Decemberben volt külön rorate mise is csak nekünk – a Mikulás is járt nálunk! - volt közös zarándokutunk Máriaradnára. Szerveztünk együtt gyermekotthonok találkozóját, sőt tollasbajnokságot is. Mindezek mellett a hétköznapokon heti egyszeri alkalommal kiscsoportokban bioetikai kérdéseken elmélkedtünk, vagy rózsafűzért imádkoztunk együtt, de még kollégiumi rádiónk is van.
Számomra nagyon sokat adott ez az itt töltött egy év. Úgyhogy akinek Nagyváradon támad kedve tanulni, vagy csak egyszerűen erre jár, szeretettel ajánlom, hogy látogassa meg ezt a közösséget, mert biztosan nem fogja megbánni!
