Hazafelé sétálok az utcán. Egy fiatal pár biciklizik el mellettem, kézen fogva. Az imént egy másik kerékpáros majdnem elütött, épp pár centivel mellettem ment el. A hátam mögött egy hatalmas, 1800-as évekbeli malom alakja sejlik fel a szürkületben.
Klisékkel teli kép, mégis ezt látom minden nap. Igen, ez lenne Hollandia.
Jó kis hely, ha hozzászoktál a sokszínűséghez, a szexuális nyíltsághoz, ahhoz, hogy a biciklisek folyton meg akarnak gyilkolni és igen, a fű szagához. Sok embernek említettem még az utazásom előtt (fél év a jó öreg Erasmus hátán), hogy hová tartok épp, a reakció pedig 95%-ban kacsintás volt, és a cukkolás, hogy „persze, hogy oda”. Bevallom, hogy holland szakosként nem sok egyéb lehetőség fordult meg a fejemben, de az utolsó szócska mégis másra utal.
Igen, a fű valóban legális. A szomszéd utcában is van egy bolt, előtte tábla hirdeti, hogy űrsüti kapható. Néha furcsa szag csap meg, ha egy dohányzó ember halad el mellettem az utcán – a bolt szaga. Mégis mi veszi rá a reformáció bölcsőjét ilyen fokú elfogadásra? Ugyanaz, ami a rengeteg különféle náció befogadására és a szexuális beállítottság iránti toleranciára. A hollandokat sokfelé az együttélés mestereinek tartják, bár nyilvánvaló, hogy náluk sem minden fenékig tejfel. Az utóbbi években folytonos vita tárgyát képezi például „Zwarte Piet” (vagyis Fekete Péter), a Mikulás segédje, egyfajta krampusz-funkcióval rendelkező figura. Pirosra festett száját, fekete bőrét és bongyor haját sok afrikai származású lakos sértőnek találja.
Mégis amit a legérdekesebbnek találtam eddig, az a hit majdnem teljes hiánya. Sok városban jártam, mindenhol csodaszép, többszáz éves templomokat láthattam. Belépőjegy ellenében a legtöbbje látogatható, akár egy szép múzeum. A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy több helyen hirdetést tesznek ki a pénztár felé; rendezvényhelyszínt keresel? Béreld ki a templomot konferenciákhoz, vagy lagzikhoz! Még az augusztusi orientációs hét megnyitójára is a leideni nagytemplomban gyűltünk össze, ahol a sok beszéd után egy humorista szórakoztatott bennünket, majd ingyen sörrel kínálták az összegyűlteket.
Persze azért még bőven léteznek működő templomok, mégis szomorú látni, ahogy egy ilyen csodálatos, régi épület már nem őrzi a hitet, a hagyományokat, nem több már, csupán egy üres, kihasználható csarnok, egy rendezvényhelyszín. Persze a holland józanság nem engedné, hogy egy ilyen tér kihasználatlanul maradjon.
Mindezzel együtt Hollandia csodás ország. Megér egy kiadós látogatást, persze esernyővel felszerelkezve. No meg lelkileg felkészülve a sok kétkerekűre, ugyanis ezek az emberek csak akkor hajlandóak megszabadulni a biciklijüktől, ha az életük múlik rajta.
