A körúton gyorsan haladnak el mellettünk Budapest impozáns épületei, melyeket a négyeshatos nagy ablakaiból csodálunk. A verőfényes napsütésben különösen szépnek látszanak. A Véradóbálra igyekszünk a LÖKbe ezen a pénteken, ahol ismét forgatunk és zenével örvendeztetjük meg a szórakozásra váró fiatalokat. Korán, még a bál előtt érkezünk a helyszínre, ahol sürgő-forgó emberek díszítenek, előkészítenek és nagy várakozással fogadnak minket. Mintha egy kaptárban lennénk, ahol méhek zsivaja tölti be a teret, a gyorsan jött tavasz örömére.
Az ajtónál egy Bogi nevű lány köszönti stábunkat és kedves mosollyal arcán regisztrációra szólít fel. „Még sohasem adtam vért ezelőtt, de most szeretnék”– szemében elszántsággal vegyített félelmet látok. Megemlíti, hogy számára hatalmas erőt ad a közösség itt megtapasztalható ereje és arra motiválja, hogy legyőzze félelmeit. Nincsen ezzel egyedül. Ahogy telik az idő, nem csupán a tánctéren sokasodik a 20-es évek Amerikája stílusban felöltözött embersereg, hanem a folyosón is egyre többen várakoznak. Miután az ápolók előkészítik a terepet, indulhat a véradás. Itt szólítom meg a hózentrógert viselő Bálintot, miközben a tánctéren már javában zajlik a Charleston tanítás. Már több, mint tízszer adott vért és nagyon fontosnak tartja, hogy másokon ilyen módon is segíthessen. Elmondása szerint a bál tökéletes közeget teremt erre. Ezeket a gondolatokat fűzi tovább Makai Csongor a bál főszervezője is. A bál egyik célja, hogy a jó megtételére hívja a fiatalokat, egy lehetséges és nem hétköznapi platformot teremtve az adakozásra. Amint elkezdünk forgatni az idő megállás nélkül tovaszalad és már a keverőpult mögött találjuk magunkat, hogy egy igazi shoeshine partyval koronázzuk meg az estét.
Ami különösen tetszett nekünk, hogy a bálon egész este önkéntesek forogtak a konyhában, hogy ingyenes limonádéval és szendvicsekkel lássák el a véradásban és táncban megfáradt bálozókat. A bál sokszínű programkínálatában azok is megtalálhatták a kedvencüket, akik nem ropták túl lelkesen a táncot. A hosszú előtér folyosóján kis csapatok verődtek össze, akik hajnalig tartó beszélgetés közepette társasjátékoztak és puzzle-t raktak ki. Az este csapatunk számára is különlegesen fontos volt, hiszen ismét forgattunk és csapattunk egy hatalmas bulit. Bazsik és Huszár éjféltől szórakoztatta a táncban, magasztos gondolatokban és véradásban megfáradt fiatalokat.
A Katolikus Központi Alapítvány pályázatot hirdet a Szent Imre ösztöndíj elnyerésére. Pályázhat minden 9-15. osztályos középiskolás, vagy felsőoktatási intézményben nappali tagozaton, első diplomás képzésben részt vevő, magyarországi tanintézményben tanuló katolikus fiatal.
A pályázatok elbírálása elsősorban a tanulmányi eredmény, az egy főre jutó jövedelem, a testvérek, eltartottak száma, a hitoktatásban és a közösségi életben való részvétel alapján történik. Döntés és kiértesítés decemberben várható. A kiértesítés postázásához a pályázat mellé bélyeggel ellátott, megcímzett válaszborítékot kell csatolni!
Az ösztöndíjat egy tanévre lehet elnyerni. A kuratórium döntése után az Alapítvány az ösztöndíjassal szerződést köt az ösztöndíj folyósításának feltételeiről. A megkötött szerződés egy tanulmányi évre szól, az ösztöndíj újabb pályázat alapján ismételten elnyerhető.
Nem véletlenül kezdi Jézus ezzel a kérdéssel az első találkozást Jánossal és Andással: Mit is keresel? Mi az a kérdés, ami foglalkoztat? Először ezt érdemes tisztázni! A hivatáskeresésnek ugyanis több szintje van... Hivatástisztázó fórum indul Budapesten! Részletek: sapientia.hu/iranytu
2014. június 28-án szombaton került megrendezésre, immáron 10. alkalommal, a Váci egyházmegyei találkozó. A nap az új plébánia felszentelésével vette kezdetét, hitelt adva a találkozó mottójának, mely így hangzik „Aggiornamento! Újuljatok meg bensőtökben!”.
A rendezvény két központi alakja a két pápa, akiket már szentként tisztelhetünk, XXIII. János és II. János Pál. A két pápa életéről szóló előadások mellett, tanúságtételeken keresztül hallhattunk munkájukról, eredményeikről. Személyes élményem, hogy bár a találkozón főként a régebb óta fiatal korosztály képviseltette magát, mégis sikerült megszólítani őket. Többen odajöttek a Mente Misszió ifjúsági sátorához és kértek imakártyákat, amelyeken szereplő fohász segítségével vállalták, hogy imáikban hordozzák a fiatalokat s lelkiekben támogatják munkájukat!
A találkozó színességét adta, hogy egyházmegyénk számos településéről érkeztek hívek, akiknek még arra is akadt lehetőségük, hogy váltsanak pár kedves szót megyés főpásztorunkkal, Beer Miklós püspökatyával. Mindig felemelő élmény az ilyen alkalom, amikor megtapasztalhatjuk milyen sokszínű és rengeteg értéket magában hordózó megyés közösségünk.
A nap szentmisével zárult, melynek végén kihirdetésre került a következő találkozónak otthont adó település neve.
Találkozzunk jövőre Nagyorosziban!
A 2014-es tavaszi Gyermekmarosra, amely a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó részeként működik, több mint 550 gyermek érkezett. A gyerkőcök úgynevezett altáborokba csoportosultak, ki-ki életkorának megfelelően.
A nap ismerkedéssel és játékkal kezdődött, miután a szülők a csoportvezetőikre bízták csemetéiket. Előkerültek azok a játékok melyek előidézték a zsibongás kaotikus állapotát, mégis fegyelmezetten, ügyesen sikerült elindulni az iskolából ki a rétre. Verőfényes napsütés, meleg és vidámság kísérte kisebb túrának is beillő sétánkat a Duna mentén.
Mikor megérkeztünk arra a tisztásra ahol eltöltöttük az egész napunkat, Gégény Pisti és Nagy Lali várt minket egy közös éneklésre, illetve az első alkalomra, hogy találkozzunk Jézussal. Miután bevezették pár szóban a találkozó témáját, amely a SZEGÉNYSÉG volt, megkaptuk a „mosolygós kifliket” és letelepedtünk a fák alatt, elbújva kicsit a nap hevétől. Itt aztán kezdetét vette a móka. Volt, aki csak hűsölt, volt, aki fára mászott, aki beszélgetett, aki vizet csapolt a többieknek, akik játszottak és olyan csapat is volt, akik elindultak felfedező útra.
"...a tömegben sétált, majdnem elsodorták és akkor odaszegődtem mellé a vasút állomáson, a Keletiben Gödöllőről jövet. Van egy olyan mondás a közösségemben, hogy a napi egy jó cselekedet legyen meg. Igazából gondolkoztam, hogy odamenjek e vagy nem, aztán győzött a jobbik felem és segítettem neki, a vak lánynak.
Talán korombeli volt, vagy kicsit idősebb. Bele karoltam, de kérte, hogy inkább hadd ő karoljon belém. A fehér botját addig összecsukta és így baktattunk a könyöklő, senkit nem kímélő tömegben. Rohant mindenki eszét vesztve, csak nem tudom hová. Aztán kiderült, hogy ő is a Széll Kálmán téri metróállomásra tart. Sokkal lassabbak voltunk, mint a többiek és igazából teljesen más volt mellette sétálni, mint egyedül. A metró ajtó majdnem ránk csukódott, az emberek tolták be magukat előttünk. Talán egy férfi volt, aki pár megálló után átadta a helyét. Beszélgettünk az úton pszichodrámáról, munkáról, hogy ő gyógymasszőr és hogy most is éppen oda tart, dolgozni. A lépcsőn felfelé megint vagy tíz ember vágott be elénk sietősen és azt firtattuk, hogy egy cseppnyi előzékenység sincs már a mai budapesti emberekben.
Milyen „élmény” kell ahhoz, hogy végre „felébredjünk”? …és végre rendbe tegyük dolgainkat
A napokban halálra gázolták egyik barátom lányát a zebrán. Döbbenet, fájdalom, értetlenség. Ezernyi kérdés vibrál bennünk? Hát ennyi az élet? Velünk is megtörténhetett volna? Hogyan is van ez? Szökőár a Fülöp-szigeteken. Ezrek meghaltak, eltűntek, százezrek fedél nélkül maradtak. A családban gyász van. Valaki „elment”. Nélküle kell tovább élni. Egyszer én is elmegyek? Egyik barátomnál megállapították a gyógyíthatatlan betegséget. Mennyi ideje van még hátra? Hogyan fogadja ezt a tényt? Hogyan rendezi el a dolgait?
Szükségünk van időnként olyan figyelmeztetésekre, amelyek nem „kényszerítenek”, mégis kijózaníthatnak. Számomra ilyen „alkalom” minden „Advent”. Számot vetni az életünk lehetőségeiről és felelősségéről. Ez a bölcsesség.
November 15-17-én zárult le a Váci Egyházmegye Ifjúsági Közösségszervező- és Vezetőképzőjének, a Kovászolónak első képzése. 44 fiatal vehetett át oklevelet az ünnepi szentmisén dr. Beer Miklós megyéspüspöktől. Cseri Sári készített interjút az ünneplőkkel a fiatalokba vetett bizalom, a zászlóshajó, a sokféleség és az egyéniség szerepe, illetve a vasárnapi kereszténység témái mentén:
Amikor elindult a Kovászoló, milyen fantáziát látott benne? Miért kezdte el támogatni ezt a képzést?
Beer Miklós, váci megyéspüspök: 50 éves papi szolgálatom alatt újra és újra rádöbbentem arra, hogy a fiatalok nevelése és a feladatokra való felkészítése a legfontosabb. Az egyház jövőjének ez a biztosítéka. Minden szolgálati helyemen fontosnak éreztem azt, hogy legyenek olyan felnőtt fiatalok, akik tudnak másokat tovább vinni. Még Esztergomban találkoztam a Hajszolóval.
A hét szentség egyike közé tartozik a bérmálás szentsége, melyhez nemrégiben 20 fiatal, és felnőtt járult hozzá Gödöllőn, egyházközségünkben. A bérmálás a keresztény nagykorúság, a személyes döntés szentsége, amelyet csak olyan korban szabad kiszolgáltatni, amelyben valaki képes éretten dönteni Krisztus és az Egyház mellett.
Ahogy a minap olvastam egy most bérmált élményeit, felidéztem magamban hogyan is jutottam el idáig. Ez alkalommal azonban a másik oldalon álltam, illetve egy másik oldalon. Egy bérmálkozó vállát fogtam, s közben imádkoztam érte, és a többi megbérmáltért.
Valóban, mostantól nagyobb a felelősségem, a felelősségünk. Sokan közülünk már családosak. Egy, kettő, három gyermekért felelősek Isten előtt. Igen, ez keményen hangzik, s tulajdonképpen az is. Mi pedig akik a „gyermekek” háta mögött álltunk, egy erős megbízható támaszt nyújtva talán még nem is sejtjük mekkora felelősséget vállaltunk magunkra. Sőt biztos vagyok benne, hogy nem tudjuk. Szecsődi Péter atya az egyik katekumen csoporton a követezőt mondta. „A bérmaszülő felelősséget vállal Isten színe előtt a bérmagyermekéért, hogy támogatja, és vezeti őt az úton Isten felé.”
November 10-én a gödöllői Szentháromság plébánián a katekumen és ifi csoportok új felnőtt tagjait bérmálta Dr. Beer Miklós megyés püspök atya. A szentmise után megkértem a frissen bérmált fiatalok közül Wirnhardt Ádámot, a
802. számú Szent Korona cserkészcsapat parancsnokát, meséljen személyes élményéről:
"Az ember fejlődik épp úgy lélekben, mint testben is. A lélek fejlődésének is eljön az a szakasza, amit úgy hívunk felnőttség. Viszont még a testem felnő gond nélkül a lelkem, ha nem táplálom, csak nehézségek árán. Nekem is hosszú volt az út még eljutottam idáig.
Sokszor tértem le az útról és találtam oda vissza, sokszor mentem el Isten gondviselése mellett anélkül, hogy észrevenném. Sokszor engedtem a csábításnak, de mindig volt ki visszahúzzon. Mostanra pedig rátaláltam az útra, amin járnom kell Krisztus nyomában. Sok idő volt, amíg megértettem a bérmálás valódi jelentését, hogy nekem, mint cserkész vezetőnek mit is ad, és mekkora segítség és ajándék. A szentlélek ajándéka. Valami, amit csak tiszta szívvel érthet meg az ember.
A bérmálással Isten nem csak a Szentlelket adta oda, hanem felelősséget is. Felelősséget, hogy segítsünk másoknak is a szentlélek megtalálásában. Nekem, mint közösségi vezetőnek is fontos és szem előtt tartandó feladat ez. Számomra a legfontosabb élmény a bérmálkozás után volt, amikor a püspök atyával beszélgettem, és ő hatalmas csillogó szemekkel mesélte nekem egyik ifjúkori cserkész élményét. Az a lelkesedés és tisztaság, amit az ő szemében láttam, mintha Krisztust láttam volna magam előtt. Úgy érzetem most, abban a pillanatban ott van velem. Megtaláltuk egymást és mostantól örökké velem lesz."
“Szeretett Gyermekem, ott kell továbbadnod Engem, ahová küldelek, és fogadalmadat annyiszor kell számomra megújítanod, ahányszor kérem tőled. Akarsz Engem a világnak ajándékozni?
Akkor adj Engem a világnak azáltal, hogy magadban Engem mutatsz meg.
Hogyan merészeled azt hinni, hogy Én nem lennék képes semmit se kezdeni veled? Hát nem tudod, hogy Nekem semmi sem lehetetlen ott, ahol a szív befogad Engem?
Meg kellene értened, mennyire szeretlek, hogy megjelenhessek benned ... és ezt még mindig nem érteted meg.
...
Amikor arra kérlek fel, hogy újítsd meg fogadalmadat. Ez nem azért van, mert Én azt elfelejtettem. Hanem mert nagyon szeretem hallani, amint ismét Nekem ajándékozod magad.
...
Hatalmamat és dicsőségemet benned fogom kinyilvánítani, mert te vagy a legkisebb gyermek, akit találtam, aki úgy tud szeretni, mint egy kisbaba és úgy tud félni, mint egy kis mókus.
Most szeretném kérni, hogy szolgálj Nekem az Én szeretetemben, növekedve az Én gyengédségemben és az Én védelmem alatt.
Forrón és Isteni módon szeretlek.
Jézus Krisztus”
Részlet: A szívek megtérésének üzenetei,
amelyeket Jézus Krisztus adott Francoisne-nak
Az idei őszi Galgás találkozót október 19-én tartottuk Kartalon. A nap a résztvevő fiatalok számára igen jókedvűen és meglepően gyorsan telt el. Szinte úgy tűnt, hogy öt perce lett vége a bemutatkozós játéknak, amikor már azon kaptuk magunkat, hogy Szűz Máriáról osztjuk meg gondolatainkat a kiscsoportos beszélgetés alatt. Hasonlóan gyorsan elrepült az ebéd utáni kis szabadidő és az aznap boldoggá avatott Sándor Istvánról szóló több állomásos, ügyességi és logikai feladatokból álló akadályverseny. Ahhoz, hogy résztvevőként ilyen gördülékeny, mozgalmas napon vehessünk részt a szervezők hatalmas lelkesedésére és mindenre kiterjedő figyelmére volt szükség. Az alábbiakban Varga Eszter, kartali ifis fiatal beszámolóját olvashatjátok arról, hogy ő hogyan látta szervezőként az őszi Galgás találkozót.
Miről híres Kartal? Itt született meg Petrovics István (Petőfi Sándor apja), avagy a szép római
katolikus templomról. Vagy, hogy itt található most a Torinói lepel egyetlen magyarországi
teljes méretarányú, művészi másolata, VAGY most már arról is, hogy a 2013-as, őszi Galgás
találkozó színhelye lett.
Hol is kezdődött, hogy 17 év után újra Kartalon lehetett egy Galgamenti találkozó? Ezt nem
tudom pontosan leírni. Egyszer elindult egy, aztán több szívben is az igény, hogy legyen
Kartalon is egy ilyen alkalom, ahol a Galgás fiatalok találkozhatnak.
Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mikor vált biztossá, hogy Kartal ad helyet ennek
az eseménynek. Az tény, hogy az öröm érzése lett úrrá rajtam, amikor megtudtam. Mint
vendégül látó fiatal vettem részt a saját, jól ismert, hazai területen. Ezért ebből a szemszögből
fogom értékelni a találkozót.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics