November 30-a reggelén beköszönt életünkbe az adventi időszak. Mindenki másképp éli meg ezt az időszakot, mást vár tőle, de nekünk, keresztényeknek, valahol egyet jelent. Az adventi idő a várakozás ideje, az elcsendesedésé és a hétköznapokból való kiszakadásé. Így az év végéhez közeledve mindenkinek szüksége van arra, hogy megálljon egy picit, lassítson a rohanó tempón és ne csak a körülötte lévő emberekre és a világra figyeljen, hanem magára is. Minden évben eljön ez az időszak, amikor a vásárlásról, a karácsonyról és az ajándékokról hallasz mindenhol. Most mégis arra kérlek, ne erre koncentrálj.
Ez az Advent legyen más, mint a többi.
Ülj le, és gondold végig, neked hány perced van naponta arra, hogy megállj?
Senki nem fogja számon kérni. Ezt magadért teszed!
Reggel, ha felkelsz, gyújtsd meg a koszorún a gyertyát, mondj el egy rövid imát vagy akár ezt a fohászt, és érezd, hogy ebben az időszakban kicsit megváltozik az életed. Legyen ez egy lehetőség a változtatásra, arra hogy észrevegyél dolgokat, amiket eddig nem, és megismerd az örömteli utat, ami a szeretet ünnepéhez vezet.
Antoine de Saint-Exupery: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
