Nem tartom magam sci-fi rajongónak, és ritka, hogy egy hétvége alatt kétszer is mozijegyet váltok ugyanarra a filmre. Nem is emlékszem ilyen élményre, hogy egy film ennyire magával ragadott volna, hogy egymás után kétszer is megnéztem. A Dűne által olyan világba kerülünk, amely akár még létezhetne is egy furcsa, félelmetes és egyszerre szép távoli jövőben. Szerelem, politikai taktikák, hatalomvágy, árulás, félelem és küzdelem, különleges képességek.
Aki ismeri a rendezőt, tudja, hogy mit várhat el, hiszen nem kisebb filmek kötődnek a nevéhez, mint a Szárnyas fejvadász (Bladerunner 2049, 2017.) vagy az Érkezés (Arrival, 2016.). Bevallom, Villeneuve legtöbb alkotását ismerem és nagyon tetszettek, de a Dűne mégis más. Több kritikát olvastam, amelyeknek írói keserűbben távoztak a moziból, mint én. Többnyire azt rótták fel, hogy „lassú, rideg, félbehagyott előjáték…” Nos, egy olyan világban, ahol naponta több ezer videó, zene, hang és mindenféle inger éri az embert, és már immunisak vagyunk a legújabb CGI hatásokra is, valahol megértem. Azonban számomra pont emiatt volt ennyire különleges ez a film. Ebben a filmben volt csend, nyugalom és káosz, lelassulás, de gyorsulás is.
A karakterek lassú, de annál alaposabb kibontása és fejlődése kiváló munka. A törékenynek tűnő, aggódó anya, aki egyszerre legyőzhetetlen harcos. Vagy az önfeláldozó védelmező karaktere. És nem utolsó sorban a főszereplő, Paul Atreides útja a kezdeti próbáktól egy végzetes küzdelemig. Amiket felrónak mások ennek a filmnek, valójában az erényei. Igen, lassú, de alapos, a részletekig kidolgozott és színvonalas könyvadaptáció.
Gyerekeknek szóló történetek formájában eddig még senki sem dolgozta fel azoknak a szent életű magyaroknak az életét, akik a XX. század első felében éltek, s akiket azóta boldoggá is avatott a katolikus egyház. Ezért hiánypótló a most megjelent kötet, a szentek életéről szóló gyermekkönyvsorozat új darabja, Bethlenfalvy Gábor és Kállai Nagy Krisztina közös munkája. A Szent életű magyarok a viharos XX. században című könyvhöz Székely János püspök írt előszót.
„Azokról a szent életű emberekről szól ez a könyv, akik személyükben hordozták tovább Magyarország keresztény szellemi-lelki örökségét a XX. század első évtizedeiben – amikor a történelem viharai elsodorták azt a világot, amit addig a hazájának tudott a Kárpát-medence népe. Most, a XXI. század elején legfőbb ideje, hogy gyermekeinknek is meséljünk ezekről az emberekről! Hét valóban hősies, hitükért és elveikért az életüket is föláldozó személyről olvashatunk itt egy-egy fordulatos történetet, amelyek a témájukhoz méltó, mégis érthető nyelven szólítják meg a kisiskolás gyermekeket – és szüleiket is” – olvasható a kötet hátoldalán.
Székely János püspök az előszóban pedig a példaképek fontosságára hívja fel a figyelmet: „Bethlenfalvy Gábor könyve, amelyet Kállai Nagy Krisztina gyönyörű, gyerekszemeket is gyönyörködtető képei díszítenek, ilyen mai, hús-vér, közöttünk élő szentekről szól. (…) Az életrajzok azt az üzenetet juttatják el a gyermekekhez, hogy Isten nem elvesz tőlünk valamit, nem akadályozza a boldogságunkat, hanem ellenkezőleg, kiteljesíti az életünket. Kedves Olvasó! Vedd a kezedbe ezt a könyvet, engedd, hogy a lapjain keresztül megérintsen a hívás: „én is élhetnék így”! Add kezébe gyermekeidnek, unokáidnak, hogy ilyesfajta példaképek formálják a szívét, az életét!”
A könyvben Boldog IV. Károly királyról, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról, Boldog Salkaházi Sáráról, Boldog Apor Vilmosról, Boldog Romzsa Tódorról, Boldog Sándor Istvánról és Boldog Brenner Jánosról olvashatunk egy-egy kerek élettörténetet. A fejezetek végén a szereplők életéhez kötődő helyszíneket, épületeket, tárgyakat ajánl a könyv az olvasók figyelmébe, melyeket érdemes fel is keresni. A Függelékben további ismertetők olvashatók azokról a boldoggá avatott XX. századi magyarokról, akik nem kaptak önálló fejezetet, valamint azokról is, akiknek a szentté, illetve boldoggá avatási eljárása elindult, de még nem zárult le.
Csendes a lakás, pont (véletlenül egyszerre) délutáni szundijukat töltik a gyerekek. Gondolkodóba esem, hogy vajon melyik regeneráló elfoglaltságot válasszam: pótoljam az éjjeli alvásmennyiség hiányzó darabját? Esetleg hullafáradtan imádkozzak, és közben elmondjak egy fohászt, hogy el ne aludjak? Folytassam a könyvem olvasását? Vagy meghallgassam a következő epizódot Béri László Renátó, kármelita szerzetes remekre szabott Kontemplatívok podcast sorozatából, amely a szemlélődő életmódról szól? Nehéz választanom ezúttal...
Azért nehéz, mert mindegyik elfoglaltság újra „rághatóvá” tesz – Vekerdy szófordulatával élve – a családom számára. A lányaim megszületése elhozta nekem a nagyobb igényt a csendre, a szemlélődésre, a lelassulásra. Nem is értem, miért...
Az én fejemben azonban élesen élt egy kép arról, hogy milyennek kellene lennie a nagybetűs szemlélődő életmódnak, amely így nézett ki:
A természettel egyszerre ébredve, egyszerre rezdülve, Isten jelenlétébe helyezkedve ülök egy imazsámolyon és csak vagyok. Jelen vagyok azzal, aki Van. A lelassult élet minden percében észreveszem a Teremtőt. Vele virrasztok, vele lélegzem, vele élek tökéletes szimbiózisban, miközben harmonikusan élem meg az imádkozzál és dolgozzál életmódot. Túl idealisztikus, nem?
Téged is vár a Szikra Projekt, ha
Amit kínál Neked a Projekt:
Mindig félek, ha keresztény ismerősöm ajánl keresztény filmet. Félek tőle, mert nem akarunk ítélkezni - bezzeg csak ilyenkor nem - és nem merjük szidni, mert mégiscsak valami jézusi dolog. Emiatt nagyon sok gagyi is ránk ragad. De most valami egészen használhatót akarok mutatni, aminek a címe: The Chosen.
A The Chosen egy amerikai, keresztény sorozat. Félve kezdtem el nézni, de hamarosan kellemeset csalódtam. Jó volt látni, hogy szépen összerakott sorozat. Karakterekhez illő színészválasztás, hiteles alakítás. Jó a mesélési stílus, az emberek emberiek, nem kétdimenziós szimbólumok. A személyiségük kidolgozott és így érthető a cselekedeteik motivációja. Alaposan kidolgozott a környezetük atmoszférája is. Az alkotók nem féltek kicsit összerendezni a bibliai történetek szálait, anélkül, hogy azokon csorba esett volna. Ez egy életszagú világ, ahol olyan konfliktusokat látunk, amelyekben együtt tudunk érezni a szereplőkkel. Át tudták adni például a Kánai menyegző drámáját, Nikodémus vívódása pedig egészen szívet tépő.
Hallottad már a FoMO* kifejezést? Arra az érzésre mondjuk, amit a közösségi médiában áramló információktól való megfosztottság kelt bennünk, azaz amikor attól félünk, hogy kimaradunk valamiből vagy lemaradunk valamiről.
Ezt a jelenséget kihasználva remekül tudják manipulálni felhasználóikat az alkalmazásfejlesztők.
Mindig is érdekelt a pszichológia. Azt gondolom, minden körülöttünk lévő dolog befolyással van az életünkre, így a pszichés és mentális jól-létünkre is. Önelfogadás és önértékelési problémák: te is szeretnél úgy kinézni mindig és mindenhol, mint a „baby face” filteres fotókon? A kimaradástól való félelem: ha pittyen a messenger, már nyúlsz is a telefonodért? Vagy ha például lekésted az élőzését a kedvenc influencerednek, nyilván csalódott vagy miatta, érthető. Álhírek és agyzsibbasztó butaságok, kommentháborúk és online bullying: növeli a feszültséget, rombolja a kommunikációt, az önértékelést, a bizalmat és még sorolhatnám.
Boldogult fiatalkoromban (amikor még nem tudtam mit kezdeni a sok szabadidőmmel…), minden andandó alkalommal könyvet kértem ajándékként. Olyannyira bevonzott az olvasmányom, hogy volt olyan karácsony, amikor a családom csak december 27-én látott viszont – addig ugyanis egy fotelbe költöztem az újdonsült 800 oldalas regényemmel. Elvarázsoltak a történetek, arra az időre, amíg olvastam a könyveket, átköltöztem az általuk lefestett világba. Ha nem figyeltem oda, még a főszereplők szavajárását is átvettem. Egy alkalommal a regénysorozatomban előkerült egy zenemű. Több se kellett, kottát és hangfelvételt szereztem, hogy a lehető legközelebb kerüljek a történethez.
Leidgeb Melinda novemberben megjelent könyve, a The Vision – Az igazság tükrében egy okosregény. Hogy mit jelent ez az okostelefonok, okosórák, okosporszívók és mindenféle okoskütyük korában? A szerző célja, hogy az olvasó a lehető legjobban át tudja érezni az könyv hangulatát. A romantikus fantasy Joanna Debson bostoni jazzénekesnő történetét mutatja be, akinek életében meghatározó szerepet játszik a zene. Hogy még inkább bele tudjunk helyezkedni a könyv világába, QR-kódok segítségével megszólaltathatjuk a történet dallamait, így még inkább beleélhetjük magunkat a főhős küzdelmeibe.
És hogy miről szól a könyv?
2020. májusában került bemutatásra A Premontrei Örökség című dokumentumfilm, a magyarországi premontreiek különféle lelkipásztori, liturgikus és oktatási tevékenységeiről. E nagyívű bemutatkozás nyomában a Gödöllői Premontrei Apátság és az ODPictures Art Studio most útjára bocsájtja a Misztérium-Kegyelem c. rövidfilmet, mely a hagyományos rítusú liturgia végzését és lényegét mutatja be, amelyet rendszeresen, folyamatosan, közösségi jelleggel 2007 óta a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban, majd 2015-től a Belvárosi Szent Mihály-templomban ápolnak. A premontrei rend 2021-ben ünnepli fennállásának 900 éves évfordulóját.
Amikor életemben először vettem részt hagyományos rítusú szentmisén, örökre meghatározó élménnyé vált. De mit jelent az, hogy római rítusú vagy hagyományos rítusú liturgia? A válaszokba, és még egy kicsit annál is többe nyerhetünk betekintést a shoeshine.hu és az ODPictures új filmjén keresztül.
„Ez egy olyan liturgia, ami gyakorlatilag 1500 éven egyeduralkodó volt nyugaton. Érezni ennek a mély gyökereit, érezni azt a fajta lelkiséget, amit az évszázadok folyamán nagyon sok szent, nagyon sok hívő ebbe beleszőtt. Nyilván nem mindenki tud megbarátkozni egy olyan liturgiával, ami egy holt nyelven, latinul van javarészt.” – fogalmaz Kovács Ervin Gellért premontrei szerzetes.
A hagyományos rítusú liturgiának nagyon szigorú szabályai vannak. „Minden mozdulat minden részlete pontosan meg van határozva. Tehát nem a kreativitásról, nem az improvizációról szól. A papnak és az asszisztenciának meg kell tanulnia minden egyes részletét. De pontosan talán ez jelent biztos gyökeret valamiképpen, az állandó változó világban, ahol semmiben sem lehet gyökeret verni.” – folytatja Gellért atya. „A liturgia az örökkévalóságról szól, az örök Istenről, az örök isteni igazságokról és értékekről szól, valamiképpen egyfajta alternatívát biztosít, egyfajta otthont a mai világban.”
Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, te is elképzelted már, hogy találkozol Jézussal. Úgy igazából, fizikailag, a földi életében. Mert hogy megannyi dolog történt vele, azalatt a 33 év alatt, amíg az emberek között élt. Milyen izgalmas lehetett a közelében lenni, hallgatni, ahogyan beszél, látni a csodatetteit, részt venni a lakomáján – vagy csak egyszerűen rátekinteni, megszólítani, szóba elegyedni vele.
Versegi Beáta Mária CB nővér a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve merte magának megengedni, hogy a benne megelevenedő szereplői belépjenek az evangéliumi történetekbe, átéljék Jézus közelségét és elmeséljék nekünk, olvasóknak, milyen is volt a Mesterrel való találkozás. A Punya – Egy falat kenyér című könyvben egy cigánycsalád életén keresztül tekinthetünk Jézusra és ezáltal új színeket láthatunk meg a jól ismert bibliai történetekben.
Szó szerint új színeket. Hiszen a történetet kísérik, kiegészítik Ráczné Kalányos Gyöngyi roma festőművész élettel teli képei. Az esztergomi Keresztény Múzeumban egészen december 31-ig megtekinthetőek a könyv illusztrációi és a kötethez kapcsolódó kiállítás.
A Punya egy híd. Isten és ember között. A cigányság és a magyarság között. A festészet és az irodalom között. Az ősi, a szent és a modern között. Ugyanis a Punya nem csak egy könyv, nem csak egy festményciklus, hanem egész széles projektté nőtte ki magát. A történethez interaktív képregény, drámapedagógiai feldolgozást segítő módszertani anyag és hittanfoglalkozásokhoz kapcsolódó óratervek születtek.
Új kötettel bővül a szentek életéről szóló, gyermekes családoknak szánt népszerű könyvsorozat: e harmadik – a Jézus barátai című – kötet olyan bibliai szereplőket mutat be, akik Jézus Krisztussal földi életében személyesen találkozhattak. A Mesterhez legközelebb álló apostolok, Mária és József, sőt, a napkeleti bölcsek és az arkangyalok megjelennek ezekben a fordulatos történetekben, melyek fő célja, hogy – akárcsak a korábbi kötetekben – érthető, szerethető személyekként mutassák be a gyerekeknek a szenteket. A könyvbemutatóra november 6-án, a D18 Könyvesboltban kerül sor.
Hogyan ismerkedtek meg Jézussal, s hogyan változott meg a sorsuk azoknak, akik földi életében találkozhattak a Messiással? A Jézus barátai című könyv tizenkét fejezetében tizenkét jól ismert bibliai személyiség gondolataiba, kételyeibe, lelkesedésébe, hibáiba és erényeibe élhetik bele magukat az olvasók – a gyermekek, vagy a nekik felolvasó szülők, hitoktatók. És ahogy e különböző nézőpontokból követjük az evangéliumi eseményeket, mint egy izgalmas kirakós játékban, kibontakozik előttünk a világ megváltásának nagy drámája… A gyermeki képzeletet megmozgató történeteket – Bethlenfalvy Gábor elbeszéléseit – a szívmelengető és mély üzenetet hordozó illusztrációk – Kállai Nagy Krisztina alkotásai – teszik még élményszerűbbé.
Székely János püspök atya így ír az előszóban: „Bethlenfalvy Gábornak a Biblia tengermély elbeszéléseit hűen, gyermekek számára is érthetően elbeszélő, bölcsességgel és szívvel teli szövegei és Kállai Nagy Krisztina gyönyörű, ragyogó, egyszerre derűs és mély üzenetet hordozó rajzai becsempészik a kisgyermek szívébe a hit és a szeretet kincseit. Máig emlékszem gyermekkorom képes Bibliájának sok képére, rajzára. Nagyon mélyen vésődtek be a lelkembe. Úgy gondolom, hogy a Jézus barátai könyv remekbe szabott képei még inkább bele fognak vésődni sok-sok gyermeklélekbe. Elő fognak jönni az életük fontos fordulópontjain, a párválasztáskor, az esküvő napján, a gyermekeik születésekor, a fájdalmak, szenvedések idején, az ünnepek varázslatos óráiban.”
A Jézus barátai immár a harmadik abban a sorban, ami a Magyar szentek élete című kötettel kezdődött, majd A keresztény Európa szentjeivel folytatódott.
Remegő kezével nyúlt a könyv után. Mélyen barázdált arcán megcsillant egy mosoly, szemében hálálkodó tekintet. Sokat vacilláltam, hogy megajándékozzam-e ezzel a művel. Mivel ő volt az egyetlen hajléktalan, akit mindig könyvvel a kezében láttam az Újbuda megállónál, ezért jó ötletnek tűnt. „Ez a könyv akkor talál rád, amikor szükséged van rá” - vittem ezt a gondolatot, amely Szabados Ági NIOK csoport videója nyomán maradt bennem. Még meg is mosolyogtam, hogy talán a könyvek is, akárcsak a varázspálcák a Harry Potterben, maguk választják ki olvasóikat.
Így választotta most Andrást, a hajléktalant, Edith Éva Eger: A döntés című könyve. A könyv anno rám is a legjobbkor lelt. Egy esős, hideg, szomorú novemberi délután vettem meg és egy jó ideig ott pihent utána a polcomon. Pihent és várt. Aztán egyszer úgy éreztem, elérkezett az idő! Akkoriban magányos és elhagyatott voltam. Féltem, nem vagyok elég jó és nem lelem meg a helyemet a világban. Dicuka ekkor ragadta meg a kezemet és megmutatta, miként tudok kiszabadulni a saját koncentrációs táboromból. Miként tudok arra fókuszàlni, ami az enyém. Nem arra, amim nincs. Volt egy mondat, ami akkor szerepel a könyvben, amikor Dicuka és nővére, Magda haját leborotválják Auschwitzban. Ekkor Magda ezt kérdezi: „hogy nézek ki?” és Dicuka megdicséri a gyönyörű kék szemét, amit eddig a nagy hajától nem láthatott.
„Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.” (71. oldal)
„Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadt nagy tévét, válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat…” A filmtörténelem egyik legismertebb nyitójelenete, a Monológ, amit szinte fejből tudok. Trainspotting. A film, ami, amikor nem is olyan sok évvel ezelőtt már kvázi-felnőtt fejjel először megnéztem, annyi érzelmen rángatott végig, hogy napokra beleszédültem.
Mark Renton (a főszereplő) és a barátai, heroin, AIDS, mélységes fájdalom, félelem, keserűség – és a sok-sok szennyen mégis átcsillanó remény. Belémégett mindez, és az utórezgése máig megborzongat, ha csak meghallom a Perfect Day-t. Óriási hatást tett rám a film, de csak nemrég, ahogy újranéztem, értettem meg igazán, miért szól ilyen mélyen hozzám, rólam, és hogy milyen igaza van Rentonnak.
Mark Renton a heroint választja ahelyett az élet helyett, amit olyan végtelen cinizmussal, keserűséggel, csalódottsággal ír le – és én megértem őt. Igen, tényleg azt gondolom, hogy igaza van, hogy nem választja ezt az életet. Én sem választanám. Ha tényleg csak ennyi az egész; agypusztító kvízjátékok, ócska szemét ételek, és a végén a rothadás, mi értelme van? Nem, ne válaszd az életet! Ne válaszd, mert ég bennünk a lust for life, vágyunk az életre, az igazira, és nem tud kielégíteni az elemes konzervnyitó és a kvízjátékok, sem Rentont, sem téged, sem engem. Ne válaszd azt, amit az emberiség életnek nevez. Mark Renton jól döntött, amikor elutasította ezt az utat, csak azt nem tudta, hogy a kábítószer helyett választhatta volna az életet is, az igazit. Mert ezt a szlogent nem a Trainspotting alkotta meg, hanem a Teremtő Isten, évezredekkel ezelőtt, a legcsodálatosabb lehetőséget, a Vele való élet szövetségét kínálva.
„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz. 30:19)
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics