Budapest hídjainak száma megsokszorozódott szeptember első hétvégéjétől
fogva, hiszen 12 ezer fiatal, a világ minden részéről összegyűlt fővárosunkba, hogy
hidakat építsenek a szeretet kötelével.
Ez esetben nem folyókat átívelő hidak épültek, hanem - nemzettől, bőrszíntől, vallástól független- emberek közötti hidak. A világ minden részéről érkeztek hozzánk fiatalok a Genfestre, mely a Fokolare mozgalom által szervezett ifjúsági találkozó volt a Papp László arénában.
A programok már csütörtökön elkezdődtek, de a csarnokot pénteken leptük el, ahol együtt ünnepelhetett a tömeg. Jó volt hallani azt a sok tanúságtételt, melyben megtudtuk, hogy hogyan tudnak együtt munkálkodni a különböző vallású emberek közös cél eléréséért. A vezérgondolat, mely az egésznek a mozgatórugója, a következő: „Azt tedd a másik emberrel, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek!”
Különös élmény, amikor a 12 ezer ember együtt örül, együtt
tapsol, együtt hullámzik, és amikor ez a tömeg elindul, hogy tanúságot tegyen a
világnak, hogy igenis létezik a szeretet és az egység útja. Ilyenkor lehet
igazán megtapasztalni a közösség erejét. Így mentünk el a Stadionoktól a Hősök
teréig, majd onnan a Lánchídig, ahol egy flashmobbal színesítettük az
estét.
A vasárnapi záró szentmisét Erdő Péter celebrálta, ahol a több ezer ember megélhette az Anyaszentegyházon belüli egységet, azt, hogy bárhol is vagyunk a világban, Jézus ugyan úgy jelen van az Oltáriszentségben.
Összegyűjtöttünk néhány személyes élményt a Genfesten résztvevő szerkesztő kollégáktól, ők így látták a nem csak Magyarország számára történelmi eseményt. S hogy teljesebb képet kaphassatok, összegyűjtöttünk néhány cikket, melyek átfogóan írnak a fesztiválról. Sőt pár korábbi TVSS adást is ide gyűjtöttünk bemutatni nektek mit követtek el eddig ezek Fokolare mozgalom ifjai;
Jakab Rita:
A GENFEST nekem a regisztrációval kezdődött: szerdától péntekig minden nap áthatott az élmény: országok, nemzetek, nyelvek, zászlók, fiatalok, fiúk –lányok ezerfélék, mosolyok, nevetés, türelem, bizalom formájában.
És péntek délután megnyíltak az Aréna kapui: beáramlott tizenkétezer fiatalnyi lendület, öröm, fényesség, hangulat, zene, dobkoncert, éneklés, elsöprő, kitörő lelkesedés, vidámság, felszabadult játék, ölelések, pillantások, találkozások, emlékek, lépések, tánc, és felfelé ívelő hidak…
Szombaton betöltötték a levegőt és a szíveket az egyesült világért adott élet tapasztalatai Chiléből, Thaiföldről, Svédországból, Óceánia szigetvilágából, Magyarországról és még sok-sok országból. Az üzenet megérintett mindnyájunkat, a szektorfelelősöktől kezdve az infóponton és ételosztókon át a sajtó munkatársakig. Megéreztük, hogy mindannyian saját életünkben tehetünk ezért az ideálért, mely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy „Legyenek mindnyájan egy…” S hogy mit tehetünk? Építsünk hidakat az emberek között: a családban, a munkahelyen, az autópályán, a kórházban, a bicikliúton, a stadionban, a buszokon, metrón, villamoson, a boltban, a postán, a hivatalban, bárhol.. De hogyan? Elég egy mosoly, egy jó szó, egy udvarias gesztus, egy segítő kéz… máris épül az egyesült világ, Isten országa bennünk, köztünk!
12 ezer fiatal, akik azért jöttek a világ 86 országából, mert hisznek a szeretet erejében, nem maradhat észrevétlenül; hogy Budapest is meghallhassa az üzenetet, szombat este egy hatalmas vidám áradat indult el az Arénából, és a Hősök terén át végighömpölyögött az Andrássy úton, majd a Lánchídon a Clark Ádám térig. Ahogy néztem ezt az életvidám, sugárzó, színes felvonulást, amely végighaladt a kivilágított főváros szívén, hogy megfertőzze a szeretet vírusával, arra gondoltam: érdemes volt 5 napot végig tolmácsolni – fordítani, szaladgálni, információkat szerezni, intézkedni, meg nem állni. Érdemes, hisz hozzájárulhattam a többi segítővel, szervezővel együtt - ha csak kicsit is - a hidak épüléséhez.
Monori Ági:
Számomra a Genfest egy nagyon érdekes tapasztalat volt, mivel nem vagyok tagja a Fokolár mozgalomnak és még sosem voltam ekkora méretű találkozón. Sajnos a péntek délutáni ismerkedésről lemaradtam, így számomra még inkább ismeretlen környezetbe csöppentem este. De ennek ellenére nagyon jó hangulatú koncerten vehettem részt, a hátunk mögött egy szektornyi olasszal, akik aztán tényleg értenek a bulizáshoz. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem egy profi zenekart hívtak meg és zenéltettek órákig, hanem különböző nemzetek és vallások amatőr fiataljai a saját szerzeményeiket mutathatták be. Ez számukra jó lehetőség volt a számaik ismertetésére, mi pedig értékes zenéket hallhattunk.
A szombati nap sokat jelentett Nekem, amikor a hírekből már jól ismert különböző problémákkal küzdő nemzetek fiataljai mesélték el, hogy milyen is a helyzet náluk, milyen nehézségeik vannak és ők lokálisan, mint fiatalok mit tesznek a helyzet javításáért. Egyszerű dolgokat mondtak, mégis oly fontosakat, amiket talán Mi is elkezdhetnénk megvalósítani hazánkban, még mielőtt nálunk is ilyen jellegű krízishelyzetek alakulnának ki.
Nem csak nemzeti katasztrófákról számoltak be a fiatalok, hanem személyes élethelyzeteikről, tapasztalataikról, betegségeikről, kapcsolataikról is. Sokszínű volt, ezért sokan meríthettek belőle erőt a saját problémáik megéléséhez és kaphattak bátorítást azok kezeléséhez.
A felvonulás furcsa volt: koreai és algériai fiatalok mellett sétáltam Budapesten! Az ember hallja az adatokat, hogy közel 12.000-en vagyunk és ez milyen sok, de ténylegesen csak akkor fogja fel ezt a tömeget, amikor látóhatáron belül mindenhol genfest-es fiatalokat lát. A flash mob jól sikerült a Lánchídon, nem tudom mennyire lettek jók a felvételek és kívülről mi látszott, de belülről nagyon jó volt, vadidegen, mégis ismerős arcok százaival sálat cserélni.
Vasárnap a bazilika előtti szentmisére mentem, és hálát adtam Istennek ezért a sok fiatalért, akik eljöttek hozzánk, hogy találkozzunk és megosszuk egymással örömeinket, bánatainkat, nehézségeinket, értékeinket. És megtapsoltuk a déli harangszót!
Hogy miről szólt a 2012-es budapesti Genfest? Az egységes világról és annak megvalósításáról, hogy hogyan tudnak együtt, békességben és szeretetben élni a különböző vallású, meggyőződésű, nemzetiségű emberek. Arról, hogy hidak kellenek a világba: ország és ország között, vallás és vallás között, ember és ember között. Váljunk hidakká, hogy együtt építhessük a szép, új, egységes világot!
Ajánlom az alábbi cikkeket:
Interjú a Fokoláre Mozgalom elnökével
Befejeződött a Genfest, felépültek a hidak
Erdő Péter bíboros a globalizált világban való tanúságtételről
Véget ért a Genfest - irány Rio de Janeiro
Ez a csodálatos város legyen a remény jele
Egyesült Világ Projekt – United World Project
További cikkek...
TVShoeShine adások korábbi Fokoláros eseményekről:
Máriapoli Zánkán
Vámpírok Bálja
Véradó Buli
Egyesült Világ Hete
Új Ifjú tábor - Pécs
