Gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy mi szükség van a gyónásra. Mi értelme egy idegen embernek elmondani a bűneimet és egyáltalán mi szükség is van erre az egészre? De ennyi erővel feltehetnénk azt a kérdést is mi szüksége van az embereknek pszichológusra, a menedzsereknek coachokra, a sportolóknak edzőre?
Sokszor az az érzésem, hogy még a hívők körében is kényes téma a gyónás, éppen ezért fontos beszélni róla.
Személy szerint én mind a hét szentséget leírhatatlan dolognak tartom, de a bűnbánat szentségét kifejezetten… A gyónás valami olyasmi, mint egy nagyon mély tükörbe nézés egyedül, smink és szép ruha nélkül. Ebben a tükörben őszintén, hazugság nélkül látom önmagamat és hangosan kimondom az elhibázott lépéseimet, kudarcaimat, rossz döntéseimet, azaz a bűneimet. A bűneimet, amik nyomnak itt belül, nehézzé tesznek, sebet okoztak...
Itt jön képbe a pap, aki Isten Országának nagykövete, azt képviseli. Eddigi gyónásaim során mindig azt tapasztaltam, hogy a gyóntató pap célja nem az, hogy még jobban elszégyelljem magam és leszidjon – még akkor sem, ha valami kínos dolgot követtem el! Sőt. Azt pedig ne várja el senki, hogy dicséretben lesz része a bűnei miatt. Viszont nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy kérdéssel, lelki problémával bátran lehet a gyónás alkalmával is fordulni a gyóntató atyához. Nagyon szép élményeim vannak ezzel kapcsolatban, ezért bátran ajánlom mindenkinek.
A papok az én szememben a szent gyónás során (is) a reverendás – vagy csuhás – pszichológusok! Segíteni szeretnének, hogy tiszta lélekkel egyre csak közelebb és közelebb kerüljünk Istenhez. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen gyakran menjünk el gyónni.
Miután láttam Pietrelcinai Szent Pio atya életrajzi filmjét, nagyon megérintett az a fajta lelkület, ami őt jellemezte. Hosszú órákon át gyóntatta a híveket és nem is akárhogyan. Átlátott a felszínes bűnbánaton és elküldte azt, aki nem teljes szívből és bűnbánattal térdelt le gyónni. Pio atya azt mondta, hogy öt dolog segíti a lelki fejlődést: napi áldozás, lelki olvasmány, elmélkedés, lelkiismeret vizsgálat és heti gyónás.
Természetesen nem az aggályosság és az önmarcangolás a cél, hogy háromnaponta gyónni menjünk, de érdemes komolyabban venni a bűnbánat szentségét és gyakrabban gyónni annál, mint Advent és Húsvét idején. A bűnbánat szentségében személyesen Istennel találkozunk és a Vele való találkozások a legfontosabbak...
