Már az előzetes is nagyon ígéretesnek bizonyult. Amint megtudtam azt is, hogy az Ifjúság című film rendezője áll a sorozat mögött, még inkább kíváncsi voltam. A következő néhány sorban szeretném megosztani veletek néhány gondolatomat – minimális spoilerrel.
Paolo Sorrentinotól jóllehet, hogy a vizuális látványt illetően elvárás a gyönyörűen fotózott képi világ, ennek ellenére mégis fontosnak tartom kiemelni és azzal kezdeni, hogy a sorozat minden másodperce megállná a helyét önálló képként is. Azonban nem lehet elmenni a történet mondanivalója mellett sem.
Ugyanis rendkívül aktuális - tabu – témákat és problémákat feszeget az egész sorozat az első percektől kezdve az utolsóig. Identitás keresés, gyermekáldás, házasság, abortusz, hazugság, bűntudat, megbocsátás, hatalom, szexualitás, gyermekkori emlékek és élmények, és még rengeteg téma, amelyekkel zseniálisan foglalkozik ez a fiktív de annál izgalmasabb sorozat. XIII. Piusz (Jude Law) karaktere tele van ellentmondásokkal, ami időnként vicces, különös, meglepő, - talán még polgárpukkasztó is - és még sok egyéb jelzőt lehetne használni. De egy pillanatig sem unalmas – és ez igaz az egész sorozatra is összességében.
Abban biztos vagyok, hogy nézték, nézik és nézni fogják hívő és nem hívő emberek, ami már önmagában jó. Amit pedig még nagyon fontosnak tartok megemlíteni, hogy számomra végig érződött a rendezői attitűd, amelyet Sorrentino egy interjúban így fogalmazott meg: “Ha végignézik majd a sorozatot, látni fogják, hogy őszinte kíváncsisággal fordultunk a világuk felé, és nem a provokálás volt a célunk.”
Egy szó, mint száz: már így ez az első évad a tíz résszel tökéletesen kerek volt, én várom a folytatást!