Gyógyító, tanító, feleség, anya. Ő Brand Nagyi, a Hegyek Anyja, angol misszionárius az indiai hegyekben. Élete a szeretet jegyében és az evangélium terjesztésében telt.
„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!”Ézsaiás 52, 7
A jómódú angol családból származó Evelyn Harris Brand Indiába költözött, hogy az evangéliumot hirdesse az ott élők számára misszionáriusként. Itt ismerte meg későbbi férjét, az orvos Jesse Brand-ot, akivel a továbbiakban együtt dolgozott. Együtt öt dél-indiai hegyvonulaton szerették volna terjeszteni Isten igéjét, többek között a „halál hegysége”-ként emlegetett területen is.
Itt igen elzárt közösségek éltek, utak és remény nélkül, járványoktól nem kímélve. Jesse és Evelyn elhivatottsága nem lankadt, pedig igazán átütő sikert csak hét év után értek el, mikor az egyik helyi közösség papja megbetegedett. Még halála előtt keresztény hitre tért, mondván: „biztosan Jézus az igazi Isten, mert csak Jesse és Evie ápolnak engem”. Ez a pap gyermekei nevelését a két misszionáriusra hagyta, akik saját gyermekeiket Angliába küldték tanulni. Később több ember azért tért meg, mert látták, hogy Isten képessé teszi Jesse-t arra, hogy betegeket gyógyítson.
Evelyn elvesztette férjét, ezért rövid időre Angliába utazott gyermekeihez, majd újult erővel tért vissza a dél-indiai hegyekbe. Feltett szándéka volt, hogy teljesítse az öt hegyvonulatos missziói küldetést, amibe még férjével kezdett bele. Gyógyított, tanított, a helyiek „Brand Nagyi” néven emlegették. A helyi szokások szerinti nem kívánt gyermekeket, akiket kitettek meghalni, összegyűjtötte és felnevelte; volt aki orvos lett közülük. A befogadott gyermekek a „Hegyek Anyja” néven nevezték őt.
Mikor hetven éves lett a missziói iroda megköszönte eddigi munkáját és hazahívta őt, ám ő azt mondta, hogy Indiában szeretne maradni. Nem tántoríthatta el semmi útjától; egy szerencsétlen esés következtében eltört a csípője, később agyrázkódást kapott, de még az idős kor és a betegségek sem állíthatták meg. Élete végén már a helyi férfiak vitték őt hordágyon egyik faluból a másikba, hogy segíthessen az embereken.
Mikor kilencvenöt évesen földi élete véget ért, a temetését abban a kápolnában tartották, amit még megboldogult férje épített, és több ezren jöttek el a környékről, hogy elbúcsúzzanak tőle.
Gyermekei is követték példás életét, fia a leprások gyógyítására tette fel életét, lánya pedig Nigériában telepedett le gyógyszerészként, ahol misszionárius-lelkész férjével dolgozott.