Mindenkivel előfordult már, hogy a prioritások felállításánál hátrébb került a vasárnapi/ünnepi mise, de a lelkiismeretét elaltatta az ember egy jól hangzó indokkal. De a lelkiismeret azért szólalt meg, mert valahol mélyen tudjuk, hogy itt most valami csúsztatás, sumákolás van és ez a jól hangzó indok igencsak izzadságszagú…
A vasárnapi szentmiséről ismételve:
Isten egy csodálatos ajándékot adott nekünk, az Eukarisztiát. A misére nem csak imádkozni járunk, hanem hogy magunkhoz vegyük, vele találkozzunk; vele, a többiekkel együtt, közösségben. És miért vasárnap? Mert ezen a napon támadt fel Jézus, és kéri tőlünk, hogy szenteljük meg Úr napját.
6. De én nem szeretem a misét…
Az ilyen kezdetű mondatokat („De én nem szeretem…”) általában nyávogva, durcás fejjel, karba tett kézzel vagy a földön fetrengve szokta előadni – a gyerek. Felnőttként nem engedhetjük meg magunknak, hogy életünket, cselekedeteinket csak is az érzéseink és érzelmeink vezéreljék. (Nem szeretem az adókat! Utálom a KRESZ-t! Nem szeretek korán kelni, akkor megyek be dolgozni, amikor akarok!) Senki nem akarja azt állítani, legkevésbé elhitetni Veled, hogy mindig oly csodálatos szentmisére menni, vagy, hogy mindig van kedved hozzá. A szentmise gyakran áldozatot, lemondást kér Részedről. Ott kell hagyni egy jó társaságot, egy jó filmet; le kell mondani egy sétáról... De ne feledd el: a szentmise nem az érzés, hanem az akarat dolga. Mennyi mindent megteszel mindazért, ami fontos, ami értékes Számodra! Amit szeretek, arra nem sajnálom az időt, az energiát. Ezek szerint: a hited, a szentmise nem lenne érték Számodra? Csak akkor veszel részt misén, ha kedved van hozzá? Ha valakit nagyon szeretsz, ugye időt szentelsz rá? Sok mindenről lemondasz, csakhogy vele lehess! Képes vagy olyan dolgokat megtenni, amiről még Te se gondoltad, hogy meg tudod tenni! Legfőképpen pedig: akkor is szeretsz, amikor épp nincs kedved hozzá. Ez a hűség. Misére menni sem más, mint épp ennek a hűségnek a megnyilvánulása: inkább kell akarni, mint érezni. Ha igazán szereted Istent, akkor nem tehetsz mást! Akkor nem tudsz szembeszállni Jézus akaratával: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Próbáltál-e egyáltalán már legalább egyszer úgy indulni szentmisére, hogy elhatároztad: ma valami jót és szépet fogok kapni; ma megpróbálok valamit részemről tenni a szentmiséért? Vagy mindig csak sóhajtozva indulsz, hogy "mégis csak el kell menni, mert illik"? Hidd el, sok függ a hozzáállásodtól! Ajánlottál-e már fel szentmisét magadért vagy valaki másért? Ha bekötött zsákkal vagy éppen zsák nélkül (=nyitott, vidám szív) jössz szentmisére, akkor mibe mérje ki Jézus túlcsorduló mértékkel végtelen adományát? Számodra is épp oly sok kegyelmet akar adni, mint másnak: csak éppen legyél nyitott: akarj hazavinni valamit! Bezzeg, ha pénzt osztogatnának! Csak ennyit kérek Tőled: próbálj meg legalább egy keveset akarni!**
7. A Biblia nem ír a vasárnapi miséről…
Az Újszövetségben valóban nem kezdődik egyik levél sem azzal, hogy az efezusiaknak is misére kell járniuk vasárnap, ugyanúgy, mint a rómaiaknak vagy a korintusiaknak, de számos korabeli dokumentum tanúsítja, hogy a korai keresztények is összegyűltek, ünnepelni az Eukarisztiát és hallgatni a tanítást. És éppen azért, hogy az Úr napját megszenteljék… Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Luk22:19
8. Vasárnap az egyetlen szabadnapom./És ha tévén vagy rádión keresztül…?
A vasárnap megszentelése Istentől kapott parancsunk. Ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy akit szeretünk, azzal akarunk találkozni. Éppen ezért formálódott az utóbbi időben a liturgikus rend, figyelve az ember munkából adódó elfoglaltságára. „Misére menni azt jelenti, hogy útra kelek, hogy otthagyom a megszokott környezetemet, elfoglaltságaimat. Vasárnap kilépek a hétköznap őrlőmalmából: Istennek szentelem a napot és testvéreimhez csatlakozom. A vasárnap a pihenés napja, de a pihenéstől, a kényelemtől még nem lesz vallásos élményem. Azt mondod, hogy vasárnap nem tudsz egy órát a szentmisére szakítani? Nehezen hihető el, ha Istent valóban szereted. Gondolj csak valakire, akit nagyon szeretsz. Nem is kell, hogy hívjon, hanem Te magad indulsz hozzá, csakhogy találkozhass vele! Mert ha nem hajt valami belülről a vele való találkozásra, akkor hiába fogod sűrűn hangoztatni, hogy mennyire szereted őt. A telefonon hallhatod ugyan hangját, de az még nem találkozás: nem tudsz szemébe nézni, nem tudsz rámosolyogni. Előveheted fényképét, esetleg egy róla készült videót nézel meg: de ettől még nem lesz találkozás! Igaz-e, hogy ezek nem elégítik ki szeretetedet? A szeretet közelségre, találkozásra vágyik - ez pedig rádión vagy tévén keresztül lehetetlen! Egy rádión közvetített szentmise lehet szép és megható, a tévében is nézhetsz szentmiséről közvetítést. De ez nem jelent részvételt, csak tudósít róla. A szobában ülve csak nézed, de bekapcsolódni nem tudsz a misébe. Imádkozhatsz hangosan, esetleg énekelhetsz is: ez nem jelent teljes részvételt. Legfeljebb otthoni imádság marad így a szentmise; de csak ennyi. Arról nem is beszélve, hogy a hálószobádban, a rádión vagy tévén keresztül nem tudsz szentáldozáshoz járulni. Igazán szereted Istent és azt mondod magadról, hogy jó katolikus vagy? Akkor szemed előtt áll Isten tízparancsából a harmadik: "Az Úr napját szenteld meg!"; akkor nem adhatod fel a kényelem kedvéért a vasárnapi szentmisét. Nem választhatod a pótlékot az igazi helyett! Ha igazán az Egyház tagjának tartod magadat, akkor nemcsak tudod, hanem meg is teszed az Anyaszentegyház öt parancsából az elsőt: "A vasárnapot és az ünnepeket szentmisével és munkaszünettel szenteld meg!" Természetesen, ha beteg vagy, idős, esetleg rokkant és ezért nem tudsz vasárnap elmenni a szentmisére, ebben az esetben értékes segítséget nyújthat a rádióban vagy tévében közvetített szentmise. De különben gondold csak meg: feleségedet, férjedet, gyerekedet, szüleidet, barátodat,... nem rádión vagy tévén keresztül szereted!”**
9. Nem értem, mit beszél a pap./Nem szimpatikus EZ a pap.
Először is: nem a pap miatt járunk misére. Nagyon sok pap van a világon, mindenki máshogy prédikál; van, aki jobb előadó, van, aki nagyon a különböző görög kifejezések sajátságos jelentéstartalmaira fókuszál, és könnyen elvesztjük a fonalat az albekezdéseknél. De szerencsére a digitális korszakban élünk, az evangélium magyarázatára rá tudunk keresni, vagy a szerencsésebbek választhatnak más misét/plébániát. „Ne feledd el, hogy a mise nem önkiszolgáló vagy piac, ahol csak magaddal törődsz és mindent kedved szerint válogatsz össze. A misén nemcsak kapsz, hanem Te is adsz. Elsősorban Istennek: hálát és bemutatod az áldozatot. A szentmise nem magán-ájtatosság, hanem közösségi tett: testvéreidnek joga van jelenlétedet igényelni és társaságodat kérni. …Gondoltál Te arra, hogy mi mindent elvársz a plébánosodtól? És Te vagy előnyben: plébánosod nem válogathatja össze híveit - Te csak úgy válogatnál?!”** Ugyanakkor a pap is ember, próbáljunk türelmesnek lenni vele. Ez az ember az életét Istennek szenteli, imádkozzunk érte, hogy valóban a közösséget és Istent szolgálja és a Szentlélek segítse őt ebben a szolgálatában.
10. Eddig mindig voltam misén, és nem látok nagy változást magamon.
Kora tavasszal könnyű leégni a napon. Süt a nap, fúj a szél, de az idő csodálatos, egész nap kint vagyunk, észre sem vesszük napközben a folyamatos napsütést, estére mégis kipirosodik a bőrünk. Amikor a napsugár ér minket, nem tűnik fel, csak sokkal később. Valahogy így hat(hat) a szentmise is: a problémáink ugyanúgy megvannak, a mindennapi bűneink, mulasztásaink is ugyanazok, Isten jelenlétében mégis megváltozunk. Hinnünk kell abban, hogy Isten akkor is munkálkodik a szívünkben, amikor nem is vesszük észre.
11. Csak öregek mennek oda. Sztereotípia.
Nagyon sok ifjúsági mise van, ahol az átlagéletkor valóban 20 életév körül van, - és nem az elsőáldozásra készülők miatt. Ha nem vagy olyan szerencsés, hogy ilyen misére tudsz járni, akkor ismételten: nem a többi (korunkbeli) hívő miatt járunk misére… Viszont ha hiányzik a társas támogatottság, a közösség, szinte minden településen, vagy legalábbis környező városban biztosan található ifjúsági csoport, érdeklődj a plébánosnál vagy hitoktatónál! Vagy ha ez sem elérhető számodra, nézz körbe az oldalon található programok között!
12. Ül. Térdel. Áll. Miért is…?
Ismételten: ismerd meg! Szeresd meg!
+1 A leggyakoribb indok azonban szerintem mégiscsak a „nincs időm”=”van jobb dolgom is”. Viszont (extrém esetektől eltekintve) mindenkinek arra van ideje, amire akar.
* F.A. Forbes: A short biography of pope St. Pius X
**http://lelekebresztes.hu/lelkiseg/miertmenjunkvasarnaptemplomba.htm
Forrás:
az alábbi cikk fordítása alapján: http://catholic-link.org/2015/04/18/15-typical-excuses-for-not-going-to-mass/
