„Napjainkban a boldogság kultuszát éljük. Önsegítő könyvek tucatjai kínálják az instant boldogságrecepteket. De mitől leszünk valóban boldogok, honnan fakad az igazi boldogság?”

Isten boldogságra hív minket, a kérdés csak az, hogy ezt meghalljuk-e és megtapasztaljuk-e, hogy mi az igazi boldogság? Ebben van segítségünkre sok „boldogság-kutató”!

Rögtön kezdjük egy nagyon nehéz témával, amiről nem kevés szó esik az Újszövetségben is! Továbbra is Somogyi Klára pszichológus, család és párterapeuta előadása kalauzol bennünket ezen az úton. 

1.       Megbocsátás

Na, hát ez egy kemény folyamat, mire az ember igazán meg tud bocsátani. Úgy lehetne a lényegét megfogni, hogy elengedem a vele kapcsolatos negatív érzéseket, már nem akarok neki rosszat, nem akarok a sérelmemért bosszút, „igazságot” tenni. Nem feltétlenül a megbékélést, vagy a felmentést jelenti minden esetben, azaz pl. nem kell a téged kirablóval, házad felgyújtójával barátságot kötni. Inkább csak az, hogy a bensőmben, egy kis sarokban nem forrnak bennem indulatok vele szemben, hogy már nem mérgezi meg a hétköznapjaimat egy idő után az iránta érzett düh, harag, méreg. Buddha szavaival: „Aki ragaszkodik a haragjához, az hasonló ahhoz az emberhez, aki forró szenet tart a kezében azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit, pedig csak saját magát égeti meg."

A megbocsátás olyasvalami, amit kizárólag önmagunkért, és nem a nekünk sérelmet okozó másik ember érdekében teszünk. Mt6,14, Ef4,31-32

2.       Apró élmények, örömök tudatos megélése – flow

Idetartoznak az olyan dolgok, amelyeket tudatosan vagy tudattalan keresünk, a játékos és kreatív pillanatok, a kedvenc elfoglaltságaink, a jelen pillanat élvezete, a tevékenységbe való belefelejtkezés. Nosztalgiázni a szép élményeken, rákészülni és várni a jövő által nyújtott örömöket, és maradéktalanul élvezni a jelen pillanatot, ebben segíthet a mindfulness filozófiája, ami nem is áll messze – a szemlélődő imától.

3.       Célok – elköteleződés a célok felé

Ahogy a Kiscsillag is megénekelte:

„az út a fontos,…
De szerintem a cél is az útnak a része.”

Lehet, hogy az út teszi boldoggá az embert, amíg a célját eléri, de ha kiderül, hogy a cél délibáb volt csupán, akkor könnyen lehet, hogy az életét eltékozoltnak érzi. A céltudatos ember vágyai, akarata és cselekedetei egy irányba mutatnak, nem pazarolja az idejét és energiáját olyan dolgokra, amelyek eltérítik a céljától.

Ha igazán egységben szeretnénk élni, elsősorban azt kell figyelembe venni, mi a mi mozgatóerőnk, miben leljük örömünket és vagyunk tehetségesek, mihez fűz szenvedély, hiszen ezek belső forrásként fognak bennünket hajtani mindenkor. Életcélunk, olyan akár egy iránytű, mindig visszabillent minket az utunkra, iránymutatóként szolgál, melyet örömünk, egyéni képességeink és lelkesedésünk hangol, nem felejtve azt, hogy miért is vágtunk bele.”

Az üdvösségre lettünk hívva, ha ez a fő életcélunk, akkor már „csak” annyi a feladat, hogy ezt lebontjuk napi részcélokra!

4.       Vallásos spiritualizmus

Aki nem ismeri Placid atya történetét, az gyorsan ismerje meg! Társaival együtt a Gulágon a túlélés négy szabályát állították fel:

1.       „A szenvedést nem szabad dramatizálni. Attól csak gyengébb leszek, márpedig a szenvedés elviselésére minden energiámra szükségem van. Mi ezt úgy csináltuk, hogy nem engedtük, hogy valaki is elkezdjen panaszkodni. Ha valaki elkezdett panaszkodni, akkor az első fél mondat után leállítottuk, és azt kértük, hogy beszéljen a szakmájáról.”

2.       „Keresni kell az élet apró örömeit, mert az is van, csak azt nem vesszük észre. Nem volt könnyű megtanulnunk ott abban a nyomorúságban, hogy az életnek vannak apró örömei. Észre kell venni, és meg kell örvendezni, mert ez az életnek a művészete.”

3.       „…nekem ebben a szituációban kell megmutatnom, hogy igenis többet érek, igenis értékesebb vagyok, igenis nemesebb vagyok, igenis emberibb vagyok, különb vagyok, mint az a géppisztolyos. Ez mozgósítja az energiákat.”

4.       Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést. Nekünk hívő embereknek volt hová kapaszkodnunk: a Jóistenbe, és ezért nekünk könnyebb elviselni a szenvedést. Hozzáfűztük még azt is, hogy Ő, a hatalmas Isten, Ő is akarja, hogy túléljük, és ez valami nagyon nagy dolog volt.”

Szerintem nagyon fontos az, hogy ismerjük Istent és a képünk róla hiteles legyen, ne büntető vonása legyen a domináns. Isten irgalmas és szeret minket, persze, hogy az örök életre, boldogságra hívott minket.

5.       Testmozgás, egészséges életmód

Évek óta számos tanulmány jelenik meg arról, hogy a rendszeres testmozgás milyen jótékony hatással van az enyhe vagy közepes depressziótól szenvedő emberekre. Először is endorfin, dopamin és szerotonin szabadul fel, ezek erősítik az immunrendszert, oldják a szorongást és csökkentik a fájdalomérzetet, továbbá – bár hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert - javítják az ember hangulatát.  Az aerob típusú testmozgás segít a megemelkedett kortizol-szint (stressz-hormon, amely vérnyomás- és vércukorszint emelést okoz, ha ez a hormon tartósan nagy mennyiségben termelődik, szervi elváltozásokat is okozhat) csökkentésében is.

Nagyon fontos az alvás is, hiszen a kialvatlanság következtében csökken a koncentrálóképesség, gyakori a hangulatingadozás és gyengül az immunrendszer.

Ahogy Tőzsér Endre, piarista szerzetes fogalmazott, a sport, az ő esetében a futás spirituális élményt is ad: „A futással az ember egész, mozgásban lévő testével imádkozik, dicsőíti Istent.” 

6.       Cselekedj úgy, mint a boldog emberek!

A boldogság először csak választás kérdése, egy tudatos döntés. Talán kicsit hülyeségnek is tűnik, de ha egy kedves ismerőssel találkozik az ember, fel sem tűnik, de mosolyogva köszön a másiknak. A test és lélek kapcsolata bonyolult, oda-vissza hatnak egymásra. Erre több példa is van, hogy egy „kényszerített” testhelyzet mennyiben befolyásolja a szubjektív közérzetünket, vagy éppen növeli az önbizalmunkat, azaz meghatározhatja, kik vagyunk.

Két csoportot kértek meg, hogy nézzenek végig egy vicces videót. Az első csoport egy ceruzát tartott a szájában úgy, hogy a két fogsora között, vízszintesen kellet azt megtartania, így vigyorogta végig „kényszeredetten” a videó-nézést. A másik csoport pedig a ceruza egyik végét tartotta a szájában, így csücsörítette végig a videót. Utána megkérdezték a résztvevőket, mennyire találták viccesnek a videót, és az első csoport tagjai sokkal jobban szórakoztak bevallásuk szerint. Tehát ha egy bizonyos mimikát erőltetünk magunkra, az kihat az egész szervezetünkre, mentális állapotunkra is. Szóval, ha sokat mosolygunk, tényleg boldogabbak leszünk! J

Ez a (nem is olyan) rövid cikk inkább csak kedvcsináló, keressétek fel Prof. Dr. Bagdy Emőke által is támogatott Boldogságprogram oldalát!

BLOG COMMENTS POWERED BY DISQUS

Új város

Új város

Jezsuita bloggerek

Új ifjú