Az ezotéria görög eredetű szó, melynek jelentése: belső, befelé. Az ezotéria egyfajta befelé irányulást, önfeltárást hordoz magában, amely az érzékelésen túli, tudománnyal meg nem magyarázható jelenségek irányába vezet.
Tanait a 19. században kezdték el hirdetni és a New Age beköszöntével kezdett el szárnyalni a népszerűsége. Ezért lehet az, hogy napjainkban sok embernek akár tudattalanul is az élete részévé váltak tanai. De vajon hogyan tekintsük az ezotériára keresztény szemmel?
Az ezotéria nem vallás, hanem a különböző vallási szokások, szellemi hagyományok keveredése. Világszemlélete valamilyen felsőbb erőbe/energiába vetett hit, melyet, ha névvel illet, azt többnyire valmilyen távol-keleti kifejezéssel teszi. Azt vallják, hogy a világegyetemben minden ebből a koncentrált energiából születik, ez az energia az, ami minden fajta tereményben egyaránt szerepel.
Hitviláguk szerint az embereket életük során olyan lények vezethetik, mint pl.: angyalok, tündérek, manók. Valamint fontos szerepe van a pozitív-negatív gondolkodásnak is. Úgy vélik, hogy mindkét pólusú gondolkodás hatással van testükre, szellemükre. A negatív gondolatok eredményezhetnek betegséget, balszerncsét is.
Hisznek továbbá még a reinkarnációban, ám az abszolút igazságban nem. Véleményük szerint nincs egy igaz vallás, hit, hanem mindenki saját szimpátiája, igényei szerint kiválaszthatja, hogy melyik tan a legcélszerűbb segítség számára az életben. Napjainkban a legnépszerűbb ezoterikus tevékenységek, eljárások, fogalmak többek között pl.: a reiki, a taicsi, az asztrológia, a homeopátia és az alternatív gyógyászat.
Összeegyezthető-e mindez a kereszténységgel?
A keresztény ember a személyesen megismerhető Istenben hisz. Egy olyan Istenben, aki megszólítható. Isten teremtette a világot, így magát az embert is. Isten minden egyes embert a saját képmására teremtett és egy személyes, szeretetkapcsolatra hívott el. A földi élet során megtapasztalt szenvedések oka a céltévesztés, a bűn, amely miatt megromlott a viszony Isten és ember, ember és ember között. Azonban Isten nem nézi jó szemmel ezt a szenvedést, hiszen az Ő eredeti terve egy reményteljes, boldog életet tartogat számunkra.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)
Ezért hát elküldte fiát, Jézust, aki a mi bűneinkért meghalva a kereszten kifizette értünk a váltságot, hogy mi újra részesülhessünk a teljes életben és az örök életben.
Efezus 2:8 alapján: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedjék."
Tehát a kereszténység nem a reinkarnációban hisz, hanem az örök életben. Hiszi, hogy kegyelemből, csakis a Jézusba vetett hit által van üdvössége. Tehát nem jócselekedetek által, hanem a kegyelmi ajándék elfogadása által, miszerint hiszi, hogy Krisztus érte is meghalt. Ha tehát valaki ezt a döntést már meghozta, akkor gyakorlatilag célbaért. Ez a döntés pedig az emberi élet során bármikor meghozható.
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” (Jn 14:6)
A Kereszténység hisz az abszolút igazságban és abban, hogy ez az igazság megismerhető. Tehát kijelenthetjük, hogy az ezotéria és kereszténység nem összeegyezthető és nem fér meg egymás mellett, hiszen az alapvető eszmék, tanok hitbeli látások eltérnek egymástól így nem alkalmazhatóak párhuzamosan.
