A péntek esti párizsi események mellett nehéz szó nélkül elmenni. Elsőre felfoghatatlan és érthetetlen számomra. A világhálót teljesen átszőtték az eseményekkel kapcsolatos vélemények. Nyilatkozatok, megemlékezések, profilkép átfestések.
Először a pray for Paris feliratokkal találkoztam, amelyek hozzám közel állnak. Ezzel egyet tudtam érteni és ezt jó útnak gondolom. Hiszek abban, hogy az ima nem hiábavalóság, hanem éppen ellenkezőleg, nagy erő rejlik benne. Érdekes volt látni, hogy imára való buzdítások árasztották el az internetet. Közben elindult a profilképek átfestése a francia lobogó színeire, a közösségi háló jóvoltából. Az átfestések az együttérzés kinyilvánítását szimbolizálják.
Ahogy telt az idő, természetesen megjelentek a másként gondolkodók is, mindenféle fórumon. Volt, aki az ima haszontalanságára hívta fel a figyelmet, de volt, aki a francia zászló színeit kritizálta, mivel a világon számos más helyen is történnek hasonlóan szörnyű (sőt még szélsőségesebb) támadások. Persze ne hagyjuk ki azokat sem, akik „az én előre megmondtam, nincs itt min csodálkozni” véleményüket hangoztatták.
Akarva, akaratlanul is megfogalmazódik bennem az a megállapítás, hogy mindegy milyen témáról van szó, mi egymásnak tudunk ugrani, ki-ki hangoztatva a saját bölcsességét, igazságát.
De vajon mit tehetek én? Igyekszem Krisztus igazságára (hitem szerint az egyetlen igazságra) fókuszálni. Ahogy Pál apostol is írja, „nem vér és test ellen kell küzdenünk…” hanem a gonosz ellen. A gyűlölködés, a bosszúállás ellen. Mert Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Így én maradok az imánál. Ima az áldozatokért, az elkövetőkért. Párizsért és a döntéshozókért egyaránt! Az emberiségért!
Pray for Paris! Pray for humanity!
