„Kelő nappal én is kelek" - ezzel a József Attila versből kölcsönzött sorral alkottak nyílt csoportot középiskolás és egyetemista fiatalok a Facebookon. Az imaközösséghez bárki csatlakozhat, akit nem rettent el, hogy a hetet egy reggel hattól délelőtt tízig tartó ima maratonnal kezdje. Csaknem harmincan vannak már, akik valamilyen rendszerességgel részt vesznek a heti egyszeri hajnali imatalálkozókon a budapesti Pince A30 közösségi tér belső szobájában.”
Vajon hogyan tudják ezek a fiatalok rávenni magukat, hogy hajnalban felkeljenek azért, hogy egy imaszobában együtt imádkozzanak? Ha Ti is minden napotokat kb. 15 perces reggeli imával indítjátok, akkor egyáltalán nem érthetetlen, hogy miért fontos a reggeli ima, és ha ezt közösen tesszük - ráadásul másokért - akkor az egész még jobb lesz.
Az ima még a vizsgaidőszakban sem marad el, de hát nem természetes ez? Hiszen az Istennel való kapcsolatunk nem függhet a vizsgaidőszaktól, vele úgy kellene ápolnunk a kapcsolatunkat, mint a legközelebbi, legkedvesebb barátunkkal, hiszen csak Ő általa és Ő benne élhetünk. Mint ahogy nem felejtünk el köszönni és pár szót váltani a szerelmünkkel sem a vizsgaidőszak alatt.
S az a legszebb, hogy mindezt másokért tesszük. Úgy gondolom az ima olyan, mint ha konkrétan fizikailag tennénk másokért, olyan, mint bármely szemmel látható cselekedetünk, amivel szebbé tudjuk tenni mások életet ingyen. Miért ne tennénk ezt közösen, olyanokért, akik fizikailag nagyon távol vannak tőlünk, de ezáltal mégis közelebb hozhatjuk Őket, az Ő világukat magunkhoz? Ezáltal az egységért is teszünk, elindítunk egy másfajta gondolkozást, hogy nem én, hanem mi vagyunk, mi akik az ima által eggyé tudunk válni.
Aki komolyan veszi az egész vallást és a hitben való elmélyülést, annak úgy gondolom, létszükségletté válik a mindennapi imádkozás, de ugyanígy a másokkal való együtt imádkozás is, hiszen ebben érezhetően benne van Isten ereje, amelyet csak a társainkkal egységben tudunk ilyen intenzitással megélni.
Még ha közvetlenül nem is, de közvetetten így is nagyon sokat tudunk tenni, például imával segíteni a szenvedőkön, hiszen mit is mondott Jézus?
„Azt is mondom nektek: ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Az imádság, valóban olyan, mint egy küldetés előtti készület. Felkészülünk az előttünk álló napra/adott esetben hétre, felöltjük magunkra a gonosz elleni fegyverzetet, kitűzzük a mai nap/hét célját, az irányt, újra döntünk az elveink mellett, ami szerint élünk, imádkozunk szeretteinkért és így a szeretetben megerősödve indulunk tovább. Van-e ennél csodásabb napkezdés?
Az imaszoba megálmodója szeretett volna egy imaszobát, ezért imádkozott és tevékenykedett. Elindították a Térdre magyar nevű mozgalmat, imaéjszakákat és imaláncokat szerveztek, és Isten mindent megadott. Így működik ez mindennel, amit jó cél érdekében együtt kérünk, csak erre kell rájönnünk.
